Az embernek minden nap hallgatnia kellene egy kis zenét, olvasnia egy kis költészetet, és néznie egy csodás képet, hogy a világi gondokat kitörölje az elméjéből, és észrevegye a szépet, amit Isten ültetett az ember lelkébe.” (Johann Wolfgang von Goethe)Az UNESCO 1999-ben március 21-ét a költészet világnapjává jelölte ki azzal a céllal, „hogy költői kifejezés révén támogassa a nyelvi sokféleséget és növelje a veszélyeztetett nyelvek megismerésének lehetőségét”. Célja a költészet olvasásának, írásának, megjelentetésének és oktatásának előmozdítása az egész világon, és – amint ezt az UNESCO eredeti nyilatkozata is kimondja – „újra felismerni és lendületet adni a nemzeti, tájegységi és nemzetközi költészeti mozgalmaknak”. Korábban Vergilius, a római epikus költő születésnapján, október 15-én ünnepelte a világközösség a költészetet. Sok országban továbbra is hagyomány, hogy októberben ünneplik a nemzeti vagy nemzetközi költészet napját. Hazánkban József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját.

1998-ban Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára kezdeményezte egy UNESCO-hoz intézett levelében a nemzetközi költészeti nap kijelölését. 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította a költészet világnapjává, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepel meg.

Mi is a költészet?

A magyar nyelv értelmező szótára szerint: „Az irodalomnak az az ága, amely a nyelv művészi módon megformált eszközeivel, verses alakban fejezi ki a költő tudatában tükröző valóságot, a költőben támadt gondolatokat, érzéseket.”Érthető, világos megfogalmazás, de mint minden definíció, ez is kissé száraznak tűnik…A Wikipédia így fogalmaz: „A költészet az a művészet, melynek közege az emberi beszéd. A költészet tehát mint az emberi lélek művészi tevékenysége, egyrészt a művészetek közé tartozik, másrészt, mint irodalmi munkásság, az ember beszédművei közé, s reá nézve részint a művészetek általános törvényei, részint az irodalmi művek törvényei érvényesek. A költészet törvényeit tudományos rendszerességgel a költészettan (poétika) tárgyalja.

Igen, igen, de…

Csoóri Sándor megfogalmazása talán kicsit közelebb vihet bennünket a titok megfejtéséhez: „Hogy mi a költészet, nem tudom. De azt, hogy milyen a költészet, azt sokkal inkább tudom. Mondok egy példát: a felhők alatt röpül a madár. Ez a valóság maga. A cifrázatok nélküli tény. Ha így, meztelenül leírom, csak a szemem működik, és nincs benne semmi többlet. De ha valamivel többet szeretnék a valósággal kifejezni, finoman ki kell bővítenem a sort. A nyelv több száz változatot is rejtegethet. Hadd mondok most csak egyet: fölszáll a madár, és hajigálja hátrafelé a felhőket, mint menyasszonyi fátylat.”

Csukás István pedig – úgy vélem – egy mondatban megfogalmazta mindazt, ami a definíciókból hiányzik. Hiányzik, hiszen a költészet lényegét nehéz a lelki tartalom nélkül meghatározni: „A költészet a lélek fényűzése”.

Igen, a költészet a lélek fényűzése és erre a fényűzésre mindenkinek, még a legszegényebbnek is szüksége van. Nem véletlenül jött létre és virágzott oly sokáig a népköltészet. Rohanó mindennapjainkból eltűnőben vannak a versek, pedig pont a szürkeséget űzhetné messze életünkből. A Magyar Televízió még jóval a rendszerváltás, főműsoridőben, szombatonként tűzte műsorra a „Vers mindenkinek” című műsorát, mely során az 509 verset összesen 171 színész mondta el. Kiváló színészek tolmácsolásában hallhattunk verseket, melyek így a szokottnál jóval több emberhez érhettek el. Az utódok is felismerték ezt a lehetőséget és az m5 csatorna újra életre hívta az egykor népszerű sorozatot.

Iskolás korunkban sok verset kellett megtanulnunk. Sokan nem szerették, tudom. Főként a régies nyelvezetűeket. De gondoljon csak bele, kedves olvasó, hogy Önnek is hány verssor jut eszébe, „ugrik be” hétköznapi élethelyzetekben, akár egy-egy szóról, szófordulatról.

Sokat olvasunk, hallunk manapság arról, hogy nagy cégek HR szakemberei a munkaerő kiválasztásánál az értelmi intelligencia mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az érzelmi intelligenciára is. A vers pedig az a műfaj, amely mindkettőre hat egyszerre. Szükségünk van erre a fényűzésre. Olvassunk, hallgassunk, sőt mondjunk is verseket minél többször!

Végezetül álljon itt egy énekelt vers, a március 15-én elhunyt daltulajdonostól, Dinnyés Józseftől, aki ezer szállal kötődött Székesfehérvárhoz (intézményünknek is gyakorta volt vendége), és akinek élete, munkássága a versekről, és azok népszerűsítéséről, megszerettetéséről szólt.

A költészet világnapjára – március 21.