Február 25-én van a kommunizmus áldozatainak az emléknapja. Ez a nap volt a nyitánya annak a több évtizedes folyamatnak, melynek során – a hazánkban „ideiglenesen” állomásozó szovjet csapatok fenyegető erejére támaszkodva- a kommunisták szisztematikusan eltiporták, megsemmisítették a társadalom azon tagjait, akik bírálták a rendszert, vagy ellenszegültek annak. Keserű tény, hogy napjainkban is csak becslések vannak a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak a számát illetően. Világviszonylatban 100 millióra, Kelet- Közép- Európában 1 millióra tehető a halálos áldozatok száma. Magyarországon is százezrek vesztették életüket, és ennél is többen voltak azok, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított.

Kelet- Közép- Európában elsőként a magyar Országgyűlés döntött arról, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak. Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatát követően 2001-ben emlékeztek meg először az áldozatokról. Azóta minden évben február 25-én tartanak országszerte megemlékezéseket. Ezen a napon felidézzük mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre is emlékezünk, akiket a kommunista rezsim meghurcolt, megalázott.

Az utókor feladata emlékezni és emlékeztetni: az áldozatok vére, szenvedése kötelez minket arra, hogy ne engedjük elfeledett történelmi múlttá válni 20. századi kálváriájukat.

A pokol egyik túlélője Dr. Olofsson Placid szerzetes, aki 1916-ban született, 1939-ben szentelték pappá, majd doktorált. 1946-ban letartóztatták, majd a Gulágra hurcolták, 10 évig raboskodott. Azon kevesek közé tartozik a ki hazatért. 1955 novemberében jöhetett vissza Magyarországra. Szabadulását követően nem kapott működési engedélyt sem papként, sem pedig tanárként.

Kezdetben fizikai munkás volt egy pesterzsébeti ládagyárban, majd tizenkét évig az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI) dolgozott betegszállítóként, később mosodai munkásként, végül mosodavezetőként. 1969-től a Korányi-szanatórium mosodájának vezetésével bízták meg, onnan is ment nyugdíjba, 1977-ben.  Papi hivatását sokáig csak titokban gyakorolhatta.

A hetvenes évek közepétől kisegítő lelkész volt a Budai Ciszterci Szent Imre plébánián. 2016 decemberében, századik születésnapja alkalmából Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mutatott be hálaadó szentmisét a ciszterci Szent Imre Templomban. Néhány hét múlva, 2017. január 15-én „fájdalom nélkül csendesen elszenderült az Úrban”. 

Intézményünkben számos alkalommal tartott előadást, derűjével, optimizmusával lenyűgözött mindenkit. Halálát követően minden évben megemlékezünk róla és azokért akik szenvedtek, meghaltak, áldozatai lettek ennek az elviselhetetlen pokolnak és ideológiának.

A kommunizmus áldozatainak emléknapja – február 25.