A Bonum magazin interjúja Maczkó Máriával
Júniusban indítottuk útjára Mária anyánk – Mária-tisztelet a Kárpát-medencei népi kultúrában című előadás sorozatunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Csoóri Sándor alap támogatásával.
A sorozat második előadásán volt vendégünk Maczkó Mária, Magyar Örökség Díjas énekművész, akivel a Bonum magazin júliusi számában olvashatunk interjút. Örömmel adjuk közre ezt a beszélgetést.Bonum-magazin-2021-07-Maczko-Maria-02-interjuLetöltés
Fogom a kezed! pályázat eredményhirdetése
Van remény, hogy szebb életet éljünk – A Covid idején meghirdetett FOGOM A KEZED! pályázat eredményhirdetése Székesfehérváron
A székesfehérvári Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház rajz- és prózaíró pályázatot hirdetett meg 2021. februárjában „Fogom a kezed” címmel. Arra kérték a pályázókat, írják meg és rajzolják le, milyen élményeik voltak a Covid-járvány idején együtt a családban, és hogyan tudták egymást segíteni a nehéz időszakban. A felhívásra 220 rajz 41 írás és egy dal érkezett próza és esszé kategóriában.
A még közönség nélkül megtartott Fogom a kezed! pályázat eredményhirdetésén és a pályamunkákból készült kiállítás megnyitóján Spányi Antal megyés püspök, a pályázat fővédnöke az emberi értékekről szóló személyes tanúságnak nevezett minden egyes alkotást. „Már sokan azt hittük, hogy a járványok ideje lejárt, és megdöbbenve kellett tapasztalnunk, hogy újra meg újra fenyegeti az életünket egy olyan vírus, amely az összes kontinensen végig- söpör, és minden ember életét fenyegeti. Ebben a fenyegetettségben, amelyben jelen volt a félelem, az értetlenség, a bizonytalanság, amelyben ott volt a kényszerű bezártság és az egymástól való elzárkózás: egy fontos pályázatot írt ki Művelődési Házunk. Az embernek szüksége van arra, hogy a bajban ne legyen egyedül, hanem legyen mellette valaki, aki fogja kezét és megtapasztalja, hogy az Isten nem hagy bennünket magunkra. Sokféle nehézséggel van dolgunk az életben, de az Isten szeretetétől senki és semmi nem választhat el bennünket. Jólesik, amikor ezt az ember a fizikai valóságban is meg tudja tapasztalni” – mondta el köszöntőjében a főpásztor, majd azt hangsúlyozta, hogy az ember alapvető szükséglete a szeretet, és ez indította a sok- sok pályázót, hogy saját élményeiket lerajzolják, gondolataikat leírják. „Ezzel nemcsak maguknak alkottak, hanem megajándékoztak bennünket is, mindannyiunkat. Jó, hogy egymás számára vagyunk, és jó, hogy egymásra tudunk figyelni. Jó, hogy felismerjük, együtt könnyebb megbirkózni a nehézségekkel, a feladatokkal. Én nagyon köszönöm, hogy ezt a Fogom a kezed pályázatot kiírták. És mindazoknak, akik elkészítették a maguk pályamunkáját, szívből kívánom, hogy mindig tapasztalják meg életükben, hogy egymás kezét fogva Isten is fogja a kezünket, és vigyáz az életünkre. Így tudjuk az életünket könnyebben élni, így tudjuk egymás életét is felelősen őrizni és segíteni.”
Jakubek Ágnes, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház igazgatója az ünnepi eredményhirdetésen és megnyitón elmondta: az alkotással az emberi összetartozás és egymás támogatásának fontosságát szerették volna kiemelni, ami különösen nagy hangsúlyt kapott a koronavírus-járvány idején. Egy megváltozott élethelyzetben az egyik legfontosabb dolog a felénk nyújtott segítő kéz és az, hogy érezzük: soha nem vagyunk egyedül. „A Fogom a kezed pályázatot a Covid-helyzetre való tekintettel hirdettük meg. Sok veszteség, nagyon sok fájdalom és számtalan olyan dolog történt az elmúlt egy évben, amelyről szükségszerű valamilyen úton-módon beszélni. Erre volt nagyon jó lehetőség a pályázat. Gyönyörűszép kisiskolás rajzok érkeztek, amelyekért köszönet a pedagógusoknak és családoknak, akik segítették és támogatták a gyermekeket, és fontosnak tartották, hogy ez a fajta kifejezésmód megvalósuljon. Köszönjük a bizalmat, hogy a pályázók beavattak a saját magánéletükbe és családi életükbe a rajzokon keresztül. És köszönettel tartozunk azoknak a fiataloknak és felnőtteknek, akik mindezt a változást és a bennük lévő folyamatokat írásban megfogalmazták. Csodálatos pályamunkák érkeztek be, amelyekből látszik, hogy hihetetlenül nagy a felelősség az egyes ember, a közösség és az egész társadalom érdekében is, hogy újra minél közelebb kerülhessünk egymáshoz, és lehetőséget teremtsünk arra, hogy azok a fájdalmak, amelyek megtörténtek, orvosolva legyenek. Együtt kell tennünk azért, hogy segítő kezet nyújtsunk azoknak, akik még továbbra is úgy érzik, szükségük van segítségre” – emelte ki beszédében az igazgatónő, majd hozzátette. „Megtanultuk, hogy hálát kell adnunk a természetesnek tűnő, a világban zajló és meglévő jó dolgokért. És meg kell tanulnunk, hogy mennyire fontos, akár egy mosolyt, egy jó szót, vagy időt adnunk másoknak, ha éppen erre van szükség. De meg kell tanulnunk észrevenni a felénk nyújtott segítő kezet, és tudnunk kell segítséget kérni. Ha mindezt tisztelettel és alázattal tesszük, akkor van remény, hogy egy szebb, emberibb életet tudjunk élni.”
Jakubek Ágnes meghatottan beszélt egy angliai történetről, amelyet egy fiatal kamasz osztott meg írásában. Miszerint elment egy baráti találkozóra, ahol volt egy fertőzött, és amikor hazament, megfertőzte a családját. Leírta, hogy ez miként is hatott rá, amikor az édesanyja kórházba került, és két héten át küzdöttek az életéért. „Ezek nagy traumák igazából, amelyekből tanulnunk kell, de amelyekből fel kell épülnünk. Biztos vagyok benne, már a pályázatra beérkezett pályaművek alapján is, hogy a szeretet újjáéledést hozhat, hogy újra ez legyen a társadalmi minimum, a megélhető, megtapasztalható emberi magatartás. Emberek legyünk mindig, minden körülmények között, és valóban odafigyeljünk egymásra. És tegyünk meg mindent, amit megtehetünk másokért.”
Az igazgatónő végül örömmel számolt be a pályázat sikeréről, arról, hogy hazánk minden tájáról és az országhatáron túlról is érkeztek pályaművek, például a Felvidékről, Szerbiából, Romániából, Angliából, Kínából. A különböző korosztályú alkotók között voltak iskoláscsoportok és különleges képességű gyerekek egyaránt. A legfiatalabb nevezőnk 6 éves, a legidősebb 82 éves volt.
Egy családi kirándulás, a nagymama ölelése, a bevásárlásból érkező, időseket segítő gyermek és a maszkban találkozó barátok is megjelentek az elmúlt egy év emlékeit, érzéseit megjelenítő kiállított alkotásokon. A zsűri több kategóriába sorolva oklevéllel, könyvekkel, társasjátékokkal és Szatzker Piroska fehérvári kézműves alkotásaival díjazta a pályázókat. A szívet-lelket megszólító, színes rajzok a Szent Imre Teremben láthatók.
Berta Kata
Fényképeket készítette: Simon Erika
Videó Somogyi Tamás és Berta Kata
A pályázataink díjazottjait az alábbi linkre kattintva tekinthetik meg!
https://www.youtube.com/embed/VrRgSzE1AQo?feature=oembed
Szakmák találkozása – 2021. április 10. – a Fehérvári Kézművesek Egyesülete szervezésében
Online konferencia és kiállítás a Fehérvári Kézművesek Egyesülete szervezésében
„Varrott, horgolt babák vagy figurák, fából készült logikai játékok és megannyi más ötletes, szép, kézzel készült játék lapulhat sokunk otthonában. Ezek megalkotása komoly munka.
A Fehérvári Kézművesek Egyesülete kiállítást és konferenciát szervez Szakmák találkozása címmel, ennek témáját pedig a gyermekeknek és felnőtteknek készülő kézműves játékok adják. Az egyesület szerette volna, ha már élőben zajlik az esemény, ám erre a járványügyi helyzet miatt még nincs lehetőség. Ezért az érdeklődők a kézművesek YouTube-csatornáján követhetik nyomon a tárlat kapcsán szervezett előadásokat, és virtuálisan tekinthetik meg a szép tárgyakat.
A Szakmák találkozása cím itt arra utal, hogy egy-egy míves játék elkészítéséhez sokszor több technika is szükségeltetik. A program során elhangzó előadásokból, a bemutatókból sok szakmai titokra derülhet fény.”
Bokros Judit (Feol.hu)
Kiállítás:
Online konferencia:
Visszatekintés és egyben előre is 🙂
Csendesek még a napok itt az intézményben, de reméljük, hogy a nem túl távoli jövőben újra rendezvényekre várhatjuk Önöket, Benneteket!
Most egy korábbi, tavaly szeptember 8-án megtartott koncertet idézünk fel, abban a reményben, hogy nyáron, vagy ősszel (esetleg mindkettőn) ismét együtt élvezhetjük a Dr. Jazz Band muzsikáját.Visszatekintésként, és egyben előretekintésként is szeretettel átnyújtunk egy rövid ismertetőt és egy zeneszámot a zenekarról.
Az együttes Jazzpress néven, 16 éve alakult. A tagok véletlenszerűen találtak egymásra, a jazz szeretete hozta össze őket. Kezdettől fogva instrumentális zenét játszottak,bár néhány koncerten énekesnővel kiegészülve is felléptek.
Az együttes tagjai voltak ekkor: Fogarasi Botond – basszusgitár, Tóth Imre – dob, Bálint Gergő – saxophon, Sóvári Tamás – trombita, és dr Tóth Gábor – zongora, zenekarvezető. Megalakulásuk után nem sokkal jelentkeztek egy jazz tehetségkutató versenyre, ahol első díjat nyertek. Nagyon örültek, de még jobban estek a zsűri elnök, Pege Aladár elismerő szavai.
Egyre inkább megerősödött bennük az az érzés, hogy jó úton járnak. Az utak azonban sokszor szétágaznak, más irányba visznek, így az együttes életében is személyi változások történtek, több poszton is cserélődtek a tagok-ez a jazz világában nem szokatlan jelenség.
Azonban az alapvető zenei irányzat, amit játszottak, nem változott: swing, blues, funky, balladák, latin, bossa nova. Időközben sok saját szám is született, koncerteken ezeket is játsszák.
A zenekar neve időközben megváltozott, s mivel a zenekarvezető neve előtt dr szerepel, ezért kézenfekvőnek tűnt a Dr.Jazz Band. A Dr.Jazz Band egy lappangó zenekar, ami búvópatakként eltűnik, majd különböző fesztiválokon, rendezvényeken, klubokban felszínre tör.
A zenekar tagjai:
Dr. Tóth Gábor – zongora, Gáspár Gyula / Kiss G László – basszusgitár, Bágyi Balázs / Blaskó György – dob, Cseh László / Mits Márton – saxophon, Dobai István – gitár
Jeles évfordulók – Spányi Antal megyéspüspök kinevezése
Tizennyolc év jelentős korszakhatár az ember életében. Egy szolgálat időtartamában talán még jelentősebb.
Április 4-én Húsvét vasárnapját ünnepeltük, de ne menjünk el egy fontos évforduló mellett sem. Szent II. Szent János Pál pápa 2003. április 4-én nevezte ki székesfehérvári megyéspüspökké Spányi Antal tharrosi címzetes püspököt, az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspökét.
Izgalommal vártuk akkor a személyes találkozást. Vajon milyen is az új Főpásztor? – kérdezgettük egymást. Aztán az első kézfogás minden esetleges kételyt eloszlatott.
Spányi Antal püspök úr május 24-i székfoglalása után hatalmas lendülettel vetette bele magát a munkába. „Együtt lélegezni a világgal” – megnevezéssel hirdetett programot. Számos megnyilvánulása volt ennek a gondolatnak a hívők, a papság, a rászorulók és a másként gondolkodók iránt is. A program egyik fő gondolata: nyitás a világ, a nem hívők, a másként gondolkodók felé. Ennek a nyitás jegyében a püspökség komoly technikai fejlesztéseket vitt végbe, így elkészülhetett a székesfehérvári egyházmegye honlapja. 2004-ben pedig megjelent a SZEM, a Székesfehérvári Egyházmegye Magazinja.
Ugyancsak 2004-ben Spányi Antalt nevezte ki a Magyar Katolikus Püspöki Kar a Katolikus Rádió vezérigazgatójává, amely a Magyar Karitász püspök elnöki tiszte mellett már második országos jelentőségű megbízatása lett.
Spányi Antal megyés püspök – elsősorban az adminisztratív terhek csökkentésének céljával – a paphiány fokozódásával anakronisztikussá váló belső egyházigazgatás átszervezéséről döntött. Az e célra összehívott bizottság előterjesztése és a papság véleményének kikérése után 2004. október 15-i hatállyal eltörölte az egyházmegyében a főesperességeket, a plébániákat pedig öt esperesi kerületbe osztotta.
2004 szeptemberében hagyományteremtő szándékkal rendezték meg az első Egyházmegyei Látónapot. Spányi püspök úr így fogalmazta meg: „Ez a látónap úgy is mondhatjuk, hogy egy zsinati folyamatnak a része, egy folyamatos megújulás jelentős állomása.”
2005-ben Pünkösdhétfőjén került sor első alkalommal az Egyházmegyei Nap megszervezésére, melyet azóta is minden esztendőben (kivéve a pandémia miatt a 2020-as évet) megrendezték.
Az egyes esztendők lelkipásztori programját tematizálta:
Az Eucharisztia Évében (2004/2005) elindította a székvárosában az elsőcsütörtöki közös szentségimádásokat, az egész egyházmegyében pedig az áldozócsütörtöki közös imát a papi hivatásokért.
2005/2006-ban Prohászka Ottokár püspök kinevezésének centenáriumán emlékévet hirdetett meg.
A 2007-es országos Szent Erzsébet Év mellett az egyházmegyében Szent Imre születésének 1000. évfordulójáról is sokszínűen megemlékeztek. Ekkor történt meg az Egyházmegyei Múzeum kibővítése.
A műemlékek példaértékű felújításáért, nagyszabású kultusztörténeti, művészettörténeti konferenciák, kiállítások szervezéséért, valamint műtárgyvásárlások, restaurálások támogatásáért Henszlmann Imre-díjjal tüntette ki a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat.
A Szent Erzsébet Évhez kapcsolódóan megújultak az egyházközségi karitászcsoportok.
Főpásztori szolgálata hangsúlyos eleme a világ felé nyitás, ezt erősíti az Adventi Udvar megszervezése (2006-tól), mely által szeretné „még szebbé, meghittebbé tenni az adventi készülődést a városban”.
Püspöki szolgálata alatt Kaszap István és Bogner Mária Margit emlékének imádságos ápolása mellett 2008-ban létrehozta a Prohászka Imaszövetséget, hogy új papi és szerzetesi hivatások szülessenek. Az imaszövetség mára mozgalommá formálódott, rendszeres lelki programokkal.
Egyházmegyéjében sorra hirdette meg a tematikus éveket: Biblia Éve 2008, Papság Éve 2009/2010, Család Éve 2011, Új Evangelizáció Éve 2012. A Passauból kért Boldog Gizella ereklyével elindította a Magyar Szent Család tiszteletét Székesfehérváron. Meghirdette a magyar Szent Család Napját november 13-ához, az összes magyar szent és boldog emléknapjához közel eső napon.
A Magyar Érdemrend Középkeresztjét 2012-ben vehette át.
A Fejér Megyei Közgyűlés 2016-ban Fejér megye díszpolgára címmel ismerte el tevékenységét.
2018-ban a székváros Székesfehérvár mellett Bodajk és Alsószentiván díszpolgára is lett.
A kultúra elkötelezett támogatójaként az Egyházmegyei Múzeum, a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár és a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház jelentős fejlesztését tette lehetővé.
Rendkívül fontosnak tartja a katolikus egyház jelenlétét az oktatásban is, ezért mára 20 oktatási és nevelési intézményt működtet a Székesfehérvári Egyházmegye.
Az iskolai hitoktatás koordinálásra létrehozta az Egyházmegyei Hitoktatási Felügyelőséget.
A hitoktatók, világi lelkipásztori kisegítők továbbképzését is fontosnak tartja és azt rendezvényekkel, szakmai kirándulásokkal is segíti.
Főpásztori szolgálata alatt számos templom megújult, sok helyütt közösségi házak épültek. A püspöki székesegyház felújítása jelenleg is zajlik.
A család- és ifjúságpasztoráció nagy hangsúlyt kap főpásztori szolgálatában. Az egyházmegyei családtáborok megszervezésével (Balinkán, Balatonszemesen, Balatongyörökön) mindazon családoknak is lehetőséget kívánt biztosítani az együtt nyaralásra, akik ezt önerőből nem tudták volna biztosítani.
A társadalom elesettebbjei, a szükséget szenvedők felé is mindenkoron segítő szeretettel fordult.
A Lea Otthon Családok Átmeneti Otthona – 2008. január 1-től tartozik a Székesfehérvári Egyházmegye fennhatósága alá-, befogadja a krízishelyzetben lévő családokat, és az itt eltölthető maximális 1,5 év alatt segít a családoknak visszatérni a társadalomba, saját természetes támaszaikhoz.
A Karitász Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye gondozottjaival rendszeresen tartja a kapcsolatot, akik mindenkor nagy szeretettel fogadják őt.
Évek óta egyik szervezője és rendszeres résztvevője az Autizmus Világnapja rendezvényeinek.
A főpásztori tevékenységből nem hiányozhat a börtönpasztoráció sem. Számos alkalommal maga is meglátogatta az elítélteket és szentmisét is mutatott be börtönökben.
A Székesfehérvári Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatáról is mindenkor szeretettel gondoskodott, megteremtetve a szolgálat szervezeti és anyagi biztonságát.
A Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház vezetésével, munkatársaival mindenkor kiváló kapcsolatot tartott fenn, anyagi lehetőségeihez mérten támogatja is működésüket.
És a számokon, tényadatokon túl fontos szót ejteni arról is, hogy munkatársaiban mindenkor a testvért, a felebarátot látta és látja. Mindig, mindenkihez van egy jó szava, még akkor is, amikor tudjuk, hogy siet, amikor látjuk, hogy fáradt.
Isten tartsa meg sokáig erőben és egészségben Spányi Antal megyéspüspököt, Antal atyát!
A fénykép a 2018-as 13. Egyházmegyei Napon készült
Kaszap István
Sok magyar emberrel, másokkal világszerte, szívünkbe zártuk az 1935-ben fiatalon elhunyt Kaszap Istvánt, aki még a 20. születésnapját sem érhette meg. Rövid életében mégis olyan céltudatosságról és elkötelezettségről tett tanúságot, ami példa sok útkereső fiatal és mások számára.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napján született. Azon a napon, amikor Mária „igent” mondott az Isten hívó szavára. Kaszap István a székesfehérvári ciszterci gimnázium csíntalan diákja, a lelkes cserkész, a magát eminens tanulóvá felküzdő nagydiák, a melegszívű barát, az ifjúsági tornászbajnok, az életét nagylelkűen Jézus követésének szentelő jezsuita rendújonc, a súlyos betegség szenvedésének kohójában Istennel csodálatosan egybeforró fiatalember alakja, ma is épp olyan aktuális és vonzó, mint több évtizeddel ezelőtt.
Jó szemlélni Kaszap István életét, aki igent tudott mondani mindenre, az életre, a sportra, a papi szolgálat hívására – ami nem valósulhatott meg -, de igent tudott mondani a szenvedésekre, a keresztre. Mert megértette, mekkora veszteség nemet mondani Istennek, és megértette azt is, hogy nem a siker és a gazdagság, a pénz, a nyereség az élet értelme hanem az, amikor életünk igenné válik Isten számára Mert minden embernek döntenie kell, hogy Isten mellé áll, vagy helyette mást tisztelve, neki hátat fordítva éli le életét.
Kaszap tanúsága mutatja meg nekünk, mi történik az emberrel, ha van célja, ha megtörténik a meghívása, és ez életének mozgató erejévé válik. Mit jelent meghallani, befogadni és életté váltani Isten szavát. A sportbajnok Kaszap elköteleződésének lényegi része volt, hogy el kellett engednie azt, ami a legfontosabb volt számára, az egészségét. Pedig de nagy tervei voltak. Ahogy tanárai mondták „erre a fiatal emberre nagy jövő vár” A mi életünkben is el kell tudnunk engedni néha álmainkat, azt, amit jónak vélünk. Isten ugyanis a lemondásokon keresztül is vezet, megmutatja, merre menjünk.
Kaszap sokat elmélkedett Jézus szenvedéseiről, s a bűnösökért engesztelő áldozatul ajánlotta fel magát. Fiatalon komoly betegség tört ki rajta, melyet hősiesen viselt. A legsúlyosabb fájdalmak közt is tudott naponta Te-Deumot mondani; és találta meg rövid élete értelmét és célját: „Szeretettel, szenvedéssel szolgálni a szeretet Székhelyét, Jézus Szentséges Szívét.” Az átlagos fiatalból érett gondolkodású, elmélyült hitű, roppant fegyelemmel rendelkező, szemlélődő misztikussá vált. Személye emberközeliségéből, „mindennapiságából” fakadóan ma is nagyon népszerű. Tisztasága, jelleme, türelme minden fiatal számára igazi példakép lehet. Székesfehérvári sírjánál bármikor járunk, mindig vannak imádkozó, elmélyült, csendes látogatók. A rövid, de Isten előtt tartalmas élete rászolgálna arra, hogy boldogok sorában köszönthessük. Szeretettel, szenvedéssel akarta szolgálni Jézust. Ezért életének végnapja, mint maga írta halála előtt néhány perccel: „Mennyei születésnap”.
Kaszap István kultuszát maguk a hívek tartják fenn, hisz kevesen vannak, akik személyes emlékek alapján ne emlékeznének rá. Róla, Isten tiszteletreméltó szolgájáról, megindító olvasni a tanúságtételeket, amelyek a világ minden tájáról érkeznek. Az emberek ma is bíznak Kaszap István közbenjárásában.
Kérjük az irgalmas és emberszerető Istent, ajándékozzon a mai ifjúság számára új példaképet Kaszap István személyében; adja, hogy mihamarabb a magyar boldogok sorában tisztelhessük őt.
Gyümölcsoltó Boldogasszony – Március 25. – Józsa Judit kerámiaszobrász 2019-es kiállításának képeivel
Gyümölcsoltó Boldogasszony – Március 25.
Fogadják szeretettel Józsa Judit „A magyarok Boldogasszonya” című 2019-ben intézményünkben megrendezett kiállításának képeiből készült összeállítást és a hozzá kapcsolódó elmélkedést Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéről:
A katolikus egyház ezen a napon emlékezik az Angyali Üdvözletre, vagyis arra a bibliai történetre, amikor Gábriel arkangyal elvitte Názáretbe Szűz Máriának a megtestesülés örömhírét. A magyar néphagyomány szerint sok helyütt e napon oltják a fákat, hisz’ Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja: ekkor kell elkezdeni a fák oltását a bőséges termés érdekében – hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. „Fecskehozó” napként is számon tartják, elérkezett a tavaszi munkák ideje – intik a gazdákat az érkező fecskék. A gyermekáldásra vágyó asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra előtt térdelve. Urunk születése hírüladásának ünnepét 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E Mária-ünnep elsősorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése hírüladásának rejtett eseményével kezdődött el. XVI. Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában „egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben. Beteljesedett Isten ígérete, valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével a Boldogságos Szűz Istenanyává lett. Az Angyali Üdvözlet művészi ábrázolásain Gábor arkangyal kezében vagy vázában liliom látható. Gyümölcsoltó Boldogasszonyt ünnepeljük. Egy szép nap arra, hogy megköszönjük az Úrnak, hogy megtanította nekünk az „igen” útját. Mindnyájan, az egész nap során „igent vagy nemet” kell mondanunk. Vagy pedig, miközben az „igenre” gondolunk, sokszor úgy elrejtőzünk lehajtott fejjel, mint Ádám és Éva, hogy ne mondjunk nemet, és úgy csinálunk, mint aki nem érti, mit is kér az Isten. Ma azonban az „igen” ünnepe van. Mária „igenjében” jelen van az üdvtörténet összes „igenje”, és elkezdődik az ember és az Isten végső „igenje”. Ebben az „igenben” az Isten újjáteremt bennünket, mint ahogy kezdetben az „igennel” megteremtette a világot és az embert, „látta Isten hogy mindaz, amit alkotott, jó” ezt a szép Teremtést, de most ezzel az „igennel” még csodálatosabban újjáteremti a világot, újjáteremt mindnyájunkat. Isten „igenje” az, ami megszentel bennünket és elindít bennünket Krisztusban. Mint ahogy a nevében benne van, a Boldogasszonyt ünnepeljük. Mert boldog az az asszony, aki betölti az Istentől kapott hivatást, hogy elfogadja, táplálja, neveli az életet. Hogy asszonyi formával segítse a férfiak világát. Hát Mária ilyen Boldogasszony volt. Legyenek asszonyaink boldog asszonyok. Ha boldogok lesznek asszonyaink, szebb, boldogabb lesz az egész emberiség. Az Úrnak való hálaadás napja a mai nap és kérdezzük meg magunktól, vajon az „igen” embere vagyok-e, vagy pedig egy kicsit másfelé tekintek, és nem válaszolok.
A költészet világnapjára – március 21.
Az embernek minden nap hallgatnia kellene egy kis zenét, olvasnia egy kis költészetet, és néznie egy csodás képet, hogy a világi gondokat kitörölje az elméjéből, és észrevegye a szépet, amit Isten ültetett az ember lelkébe.” (Johann Wolfgang von Goethe)
Az UNESCO 1999-ben március 21-ét a költészet világnapjává jelölte ki azzal a céllal, „hogy költői kifejezés révén támogassa a nyelvi sokféleséget és növelje a veszélyeztetett nyelvek megismerésének lehetőségét”. Célja a költészet olvasásának, írásának, megjelentetésének és oktatásának előmozdítása az egész világon, és – amint ezt az UNESCO eredeti nyilatkozata is kimondja – „újra felismerni és lendületet adni a nemzeti, tájegységi és nemzetközi költészeti mozgalmaknak”. Korábban Vergilius, a római epikus költő születésnapján, október 15-én ünnepelte a világközösség a költészetet. Sok országban továbbra is hagyomány, hogy októberben ünneplik a nemzeti vagy nemzetközi költészet napját. Hazánkban József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját.
1998-ban Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára kezdeményezte egy UNESCO-hoz intézett levelében a nemzetközi költészeti nap kijelölését. 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította a költészet világnapjává, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepel meg.
Mi is a költészet?
A magyar nyelv értelmező szótára szerint: „Az irodalomnak az az ága, amely a nyelv művészi módon megformált eszközeivel, verses alakban fejezi ki a költő tudatában tükröző valóságot, a költőben támadt gondolatokat, érzéseket.” Érthető, világos megfogalmazás, de mint minden definíció, ez is kissé száraznak tűnik… A Wikipédia így fogalmaz: „A költészet az a művészet, melynek közege az emberi beszéd. A költészet tehát mint az emberi lélek művészi tevékenysége, egyrészt a művészetek közé tartozik, másrészt, mint irodalmi munkásság, az ember beszédművei közé, s reá nézve részint a művészetek általános törvényei, részint az irodalmi művek törvényei érvényesek. A költészet törvényeit tudományos rendszerességgel a költészettan (poétika) tárgyalja.”
Igen, igen, de…
Csoóri Sándor megfogalmazása talán kicsit közelebb vihet bennünket a titok megfejtéséhez: „Hogy mi a költészet, nem tudom. De azt, hogy milyen a költészet, azt sokkal inkább tudom. Mondok egy példát: a felhők alatt röpül a madár. Ez a valóság maga. A cifrázatok nélküli tény. Ha így, meztelenül leírom, csak a szemem működik, és nincs benne semmi többlet. De ha valamivel többet szeretnék a valósággal kifejezni, finoman ki kell bővítenem a sort. A nyelv több száz változatot is rejtegethet. Hadd mondok most csak egyet: fölszáll a madár, és hajigálja hátrafelé a felhőket, mint menyasszonyi fátylat.”
Csukás István pedig – úgy vélem – egy mondatban megfogalmazta mindazt, ami a definíciókból hiányzik. Hiányzik, hiszen a költészet lényegét nehéz a lelki tartalom nélkül meghatározni: „A költészet a lélek fényűzése”.
Igen, a költészet a lélek fényűzése, és erre a fényűzésre mindenkinek, még a legszegényebbnek is szüksége van. Nem véletlenül jött létre és virágzott oly sokáig a népköltészet. Rohanó mindennapjainkból eltűnőben vannak a versek, pedig pont a szürkeséget űzhetné messze életünkből. A Magyar Televízió még jóval a rendszerváltás, főműsoridőben, szombatonként tűzte műsorra a „Vers mindenkinek” című műsorát, mely során az 509 verset összesen 171 színész mondta el. Kiváló színészek tolmácsolásában hallhattunk verseket, melyek így a szokottnál jóval több emberhez érhettek el. Az utódok is felismerték ezt a lehetőséget és az m5 csatorna újra életre hívta az egykor népszerű sorozatot.
Iskolás korunkban sok verset kellett megtanulnunk. Sokan nem szerették, tudom. Főként a régies nyelvezetűeket. De gondoljon csak bele, kedves olvasó, hogy Önnek is hány verssor jut eszébe, „ugrik be” hétköznapi élethelyzetekben, akár egy-egy szóról, szófordulatról.
Sokat olvasunk, hallunk manapság arról, hogy nagy cégek HR szakemberei a munkaerő kiválasztásánál az értelmi intelligencia mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az érzelmi intelligenciára is. A vers pedig az a műfaj, amely mindkettőre hat egyszerre. Szükségünk van erre a fényűzésre. Olvassunk, hallgassunk, sőt mondjunk is verseket minél többször!
Végezetül álljon itt egy énekelt vers, a március 15-én elhunyt daltulajdonostól, Dinnyés Józseftől, aki ezer szállal kötődött Székesfehérvárhoz (intézményünknek is gyakorta volt vendége), és akinek élete, munkássága a versekről, és azok népszerűsítéséről, megszerettetéséről szólt.
Keresztúti elmélkedés Maria de Faykod 2016-os kiállításának képeivel
Fogadják szeretettel a Maria de Faykod “Jézus kínszenvedésétől a feltámadásig” című 2016-ban intézményünkben megrendezett kiállításának képeiből készült összeállítást és a hozzá kapcsolódó keresztúti elmélkedést.
A napokban belépünk a világ legszentebb s legfontosabb történésébe, az Úr szenvedésébe, és alázatosan, bánatosan, mély részvéttel kísérjük az Urat. Öltözzünk érzelmeibe és hasonuljunk hozzá! – olvashatjuk Prohászka Ottokár Elmélkedései című könyvben. Mi a kereszt? A kereszt Krisztus küldetésének jele és eszköze, ami által az emberi lét végső és legsötétebb pontján is megmutatta Isten szeretetének fényét. Átéljük Isten Fia földi életének utolsó óráit, eseményeit. Majd a diadalát, a feltámadást, a kereszténység értelmét és lényegét. Jézus drámáját figyelhetjük meg, aki „keresztjét hordozva kiment a Koponyák helyére, amit héberül Golgotának hívtak” (Jn 19,17). A keresztet szemlélve a teljes Szentháromság szeretetét szemlélhetjük: az Atyát, aki úgy szereti a világot, hogy elküldi egyszülött Fiát; a Fiút, aki nem okosakat akart mondani, hanem önmagát akarta belemondani a sötét, Istentől elhagyatottnak tűnt élethelyzetekbe; s a Lelket, aki a szenvedő Krisztust az Atyához kötötte, hiszen Ő Lélekben kiáltott fel, és az Atyának lehelte ki a Lelkét. Meggyőződésem, hogy Isten Fiának keresztútja nem a vesztőhely egyszerű megközelítése volt. Krisztus szenvedésével és halálával is kinyilatkoztatja nekünk Isten és az ember igazságát Mit jelent részesedni Krisztus keresztjében? Jelenti annak a szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, melyet Krisztus keresztje rejt magában. Jelenti a saját keresztünk fölismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti a saját keresztünk vállunkra vételét, s menni mindig e szeretet erejében… Menni végig az életen, követvén Őt, aki „alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül” (Zsid 1.) A kereszt a szentháromságos szeretet fája: minden szenvedő tegye maga elé a keresztet, tegye félre nehéz érzelmeit és túl földies gondolatait, s hihetetlen nyugalmat fog érezni. A kereszthez szokott szem többet lát. Ez nem egyszerűen emberi érdem, teljesítmény – valahogy nagypéntek óta más lett a szenvedés: Isten közelebb hajol a nyomorult élethelyzetekhez. Nem erőlteti magát senkire, lehet ilyenkor is istentelenül viselkedni – de aki egy kicsit kinyitja a transzcendens szemét, az többet lát. A kereszt nem más, mint a nyomorultságunkhoz közel hajló Isten útja. Adja Isten hogy felfedezhessük azt hogy a a kereszt cipelésével és a szenvedés által meg nyíljon a szemünk a világ jobb látására. Mert a szenvedés, a kereszt viselése titok, olyan titok mint maga az Isten is az.
Jeles évfordulók IV. – Arany János
Bocskai által letelepített hajdúk utódjaként Nagyszalontán 1817. március 17-én született meg a legnagyobb magyar balladaköltő, Arany János. Kései gyermek volt, kilenc testvére közül megszületésekor már csak egy nővére élt.
Édesapja sokat mesélt neki Toldiról, a népköltészetet is megszerettette vele. Csodagyerekként kezelték Szalontán, már ekkor ismert volt verseiről. Ő maga így vallott erről: „Mire iskolába adtak, hova mód nélkül vágytam, […] már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is bírtam, természetesen oly könyvekben, melyek kezem ügyébe estek. […] A tanító, megpróbálván, rögtön, amint felvettek, elsőnek tett osztályomban s e helyet folyvást megtartottam. A többi tanítók és növendékek a nagyobb osztályokból, sőt külső emberek is, csodámra jártak, s én nem egy krajcárt kaptam egy vagy más produkcióm jutalmául.”
14 évesen pedig már segédtanítói állást vállalt, a keresetéből támogatni tudta idős szüleit, és jutott a pénzből tanulmányaira is, így 1833-ban beiratkozhatott a debreceni református kollégiumba. Pénze is fogytán volt, és reményei sem váltak valóra Debrecenben, ezért 1834 márciusában Kisújszálláson segédtanítónak állt. Rektora, Török Pál megnyitotta előtte könyvtárát, amit Arany alaposan ki is aknázott. A német és a francia nyelvtudását is pallérozta, latinból és németből fordításokkal is próbálkozott.
Visszatérve Debrecenbe felfigyeltek rá tanárai, az osztály legjobb tanulója lett, magántanítványai is voltak. Azonban megunván az iskolai egyhangúságot 1836 februárjában elhagyta az alma matert, így bizonyítványt sem kaphatott.
Vonzotta a szobrászat, ám mégis színésznek állt. A debreceni társulat feloszlása után vándorszínészek keserű kenyerét választotta, ám egy rossz álom hatására néhány hónap sanyarúság után hazatért. Az álom igaznak bizonyult, apja megvakult, anyja haldoklott, és csakhamar el is veszítette őt.
Szülővárosa mellé állt, megválasztották igazgatóhelyettesnek az iskolába, ott tanított 1839 tavaszáig, aztán egy évig írnok volt a városházán, ahol aztán aljegyző lett, melyhez szolgálati lakás is járt. Sokat olvasott francia és német nyelven, ám megismerkedve Ercsey Juliannával, átmenetileg háttérbe szorult az irodalom. Juliska lánya 1941-ben, László fia 1844-ben született.
Puritán életet élt, jegyzősége elsői éveit így jellemezte: „Hírlap is alig fordult meg a kezemben.” 1842-ben történt fordulat, ekkor Szalontára került egykori debreceni diáktársa, Szilágyi István történész, az ő biztatására kezdett Shakespeare és Szophoklész művek fordításába. Ugyancsak az ő ösztönzésére küldte be a Kisfaludy Társaság pályázatára az „Elveszett alkotmány” című szatirikus eposzát, mellyel elnyerte a pályadíját. A zsűri tagjaként Vörösmarty nem volt teljesen elragadtatva Arany hexametereitől, bírálata azonban nem szegte kedvét, hanem tanulni akart belőle. 1846-ban a „Toldi”-val már nem csak a pályadíjat, hanem bírálói elismerését is kivívta. Egy csapásra országosan ismert költő lett, neves alkotók keresték ismeretségét, ekkor ismerkedett meg Petőfi Sándorral is, akihez eztán közismerten szoros barátság kötötte. Levelezésük fontos kor- és irodalomtörténeti dokumentum.
1847-ben megírta a Toldi estéjét és a Murány ostromát. Úgy alkotott, hogy közben napi 10 órát töltött hivatali munkával és családjára is maradt ideje. A Kisfaludy Társaság 1848-ban felvette tagjai sorába. A forradalom és szabadságharc idején néhány verset és prózai művet publikált folyóiratokban, formálisan részt vett a kormány által alapított Nép Barátja szerkesztésében, de 1849. márciusától kezdve már neve sem szerepelt a lapban.
1848 novemberében nemzetőrként részt vett az aradi vár védelmében, melyről így írt a Bolond Istókban: „Oh láttam én (hisz ott is voltam egyszer, / Tenni kevés – de halni volt esély”.
1849 májusában belügyminisztériumban kapott állást, követte a kormányt Debrecenből Pestre. Az oroszok bevonulását követően rövid ideig bujdosott, ám visszatérhetett Szalontára. Állását, szolgálati lakását elvesztette.
1851-ben néhány hónapig a Tisza-család geszti kastélyában nevelősködött, majd októbertől tanárként helyezkedett el a nagykőrösi református gimnáziumban. Folyóiratokban is újra publikálhatott és ezen időszakban születtek nagyobb művei is. Akadémiai székfoglalóját „Zrínyi és Tassó” című értekezésével tartotta meg.
1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia, egy nap alatt levelező, majd rendes tagjává is választotta. 1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatójává választották, Pestre költözött és megalapította a Szépirodalmi Figyelőt, melyet két évig szerkesztett.
A közvélemény ugyan sokáig másként tudta, de valójában 1861 körül írta meg „A walesi bárdok” című közismert balladáját, mely 1863-ban az általa indított Koszorú című folyóiratban jelent meg.
1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia Titkára lett, majd 1870-ben e címét főtitkári rangra emelték. 1865-ben Juliska lánya fél évvel a szülése után tüdőbajban meghalt. Amikor a költő verset kezdett írni az emlékére, lehanyatlott a toll és csak ennyit vetett a papírra: „Nagyon fáj! nem megy!” És annyira fájt, hogy egy évtizedre elhallgatott a költő…
1866-ban Ferenc József Arany Érdemkereszttel tüntette ki, amelyet nem akart elfogadni, de azt a választ kapta, hogy nem teheti meg, mert a Hivatalos Lap már leközölte a kitüntetés tényét.
1867-ben a Kiegyezés után Ferenc József ismét kitüntette, ezúttal a Szent István-renddel (mellyel, ha kéri, bárói rang is járt volna), ám ő ismét megpróbálta visszautasítani, de báró Eötvös József és báró Wenckheim Béla személyesen is felkereste otthonában és rábeszélték, fogadja el díjat. „Én tartottam magamat, míg lehetett, de végre belátván, hogy nagy demonstrationalis látszat nélkül (mitől mindig irtóztam) a visszautasítás meg nem történhetik, beleegyeztem…”- írta levelében. Nem hivatalosan pedig papírra vetette és íróasztalfiókjában őrizte az alábbi sorokat: „Járnak hozzám méltóságok, / Kötik rám a méltóságot: / »Megbocsásson méltóságtok, / Nem érzek rá méltóságot.«. A ma jól ismert fricskát, csak halála után találták meg. 1875-ben a számára felajánlott egyetemi tanszékvezetői megbízást, egészségi állapotára való hivatkozással (bár nagy megtiszteltetésként értékelte) nem fogadta el.
Amikor 1877-ben a főtitkári teendők alól felmentését kérte, azt nem fogadták el, helyette egy évre szabadságra küldték, annak letelte után megismételte kérelmét, válaszul újabb egy évre szabadságolták. Arany János erre az időszakra nem vette fel a fizetését és 1879-ben véglegesen lemondott tisztéről, a nagygyűlés ezt elfogadva tiszteletbeli főtitkárrá választotta.
Főtitkári tisztétől való visszavonulása után újra az alkotás felé fordult, Befejezte a „Hamlet” és a „János király”, valamint Arisztophanész összes művének fordítását, megírta az „Őszikék” versciklust. 1879-ben pedig elkészült a Toldi szerelme, melynek első kiadása mindössze két hét alatt el is fogyott.
Korábbi betegségei kiújultak, de a szokottnál súlyosabban. 1882. október 15-én avatták fel a pesti Petőfi szobor avatásán – egy városi legenda szerint – tüdőgyulladást kapott. Az viszont bizonyos, hogy egy hétre rá, október 22-én a Magyar Tudományos Akadémia palotájában, szolgálati lakásában elhunyt.
Jelentős munkássága előtt az utókor ma is tiszteleg. Megszámlálni is nehéz azokat a szobrokat, melyet tiszteletére emeltek, és sok közterület viseli nevét a Trianon határokon belül, és azon túl is. Székesfehérvárott a Székesegyház utcája örökíti meg Arany János emlékét. Szobra városunkban nincs, ez még törlesztendő adósságunk.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja – február 25.
Február 25-én van a kommunizmus áldozatainak az emléknapja. Ez a nap volt a nyitánya annak a több évtizedes folyamatnak, melynek során – a hazánkban „ideiglenesen” állomásozó szovjet csapatok fenyegető erejére támaszkodva- a kommunisták szisztematikusan eltiporták, megsemmisítették a társadalom azon tagjait, akik bírálták a rendszert, vagy ellenszegültek annak. Keserű tény, hogy napjainkban is csak becslések vannak a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak a számát illetően. Világviszonylatban 100 millióra, Kelet- Közép- Európában 1 millióra tehető a halálos áldozatok száma. Magyarországon is százezrek vesztették életüket, és ennél is többen voltak azok, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított.
Kelet- Közép- Európában elsőként a magyar Országgyűlés döntött arról, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak. Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatát követően 2001-ben emlékeztek meg először az áldozatokról. Azóta minden évben február 25-én tartanak országszerte megemlékezéseket. Ezen a napon felidézzük mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre is emlékezünk, akiket a kommunista rezsim meghurcolt, megalázott.
Az utókor feladata emlékezni és emlékeztetni: az áldozatok vére, szenvedése kötelez minket arra, hogy ne engedjük elfeledett történelmi múlttá válni 20. századi kálváriájukat.
A pokol egyik túlélője Dr. Olofsson Placid szerzetes, aki 1916-ban született, 1939-ben szentelték pappá, majd doktorált. 1946-ban letartóztatták, majd a Gulágra hurcolták, 10 évig raboskodott. Azon kevesek közé tartozik a ki hazatért. 1955 novemberében jöhetett vissza Magyarországra. Szabadulását követően nem kapott működési engedélyt sem papként, sem pedig tanárként.
Kezdetben fizikai munkás volt egy pesterzsébeti ládagyárban, majd tizenkét évig az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI) dolgozott betegszállítóként, később mosodai munkásként, végül mosodavezetőként. 1969-től a Korányi-szanatórium mosodájának vezetésével bízták meg, onnan is ment nyugdíjba, 1977-ben. Papi hivatását sokáig csak titokban gyakorolhatta.
A hetvenes évek közepétől kisegítő lelkész volt a Budai Ciszterci Szent Imre plébánián. 2016 decemberében, századik születésnapja alkalmából Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mutatott be hálaadó szentmisét a ciszterci Szent Imre Templomban. Néhány hét múlva, 2017. január 15-én „fájdalom nélkül csendesen elszenderült az Úrban”.
Intézményünkben számos alkalommal tartott előadást, derűjével, optimizmusával lenyűgözött mindenkit. Halálát követően minden évben megemlékezünk róla és azokért akik szenvedtek, meghaltak, áldozatai lettek ennek az elviselhetetlen pokolnak és ideológiának.
Wass Albert felolvasó maraton!
Idén is lesz Wass Albert felolvasó maraton!
Idén nem intézményünk szervezésében került megrendezésre ez az esemény. Szeretettel ajánljuk figyelmükbe a 2014-2020 közötti évek összefoglalóját.
„Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”
Furcsa leírni – a pandémiás időben -, véget ért a „farsangi időszak”. Ahogy békeidőben szokás, vége van „önfeledt szórakozásnak”, „táncnak” „mulatozásnak”. Hamvazószerdával ugyanis megkezdődik a szent nagyböjt ideje, a bűnbánat, a megtérés időszaka, hogy méltóképpen készüljünk az ünnepek ünnepére: húsvétra, a feltámadás misztériumára. Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét őrizzük ma is: az előző évben megáldott és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A húsvétot megelőző negyvennapos böjt a keresztények számára bűnbánati időszak. Ez az idő alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre.
Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép. Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen. Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében. Jézust negyven napos korában mutatták be szülei a templomban.
Az egyik teológus professzortól hallottuk, hogy a nagyböjtöt ne szomorú szívvel és komor tekintettel fogadjuk, hanem örvendezve. Ahogy fogalmazott legyen minden évben boldog, békés, imádkozó nagyböjt mindnyájunk számára. Igen, mert aki nem akar részesülni Krisztus szenvedésében, nem akar osztozni a nagyböjtben, az nem tud felszabadult lenni, nem tud igazán örülni húsvétkor sem. Mi az a nagyböjt? Van-e aktualitása? A médiában, a világhálón nem nagyon lehet hallani, hogy lemondás, önmegtagadás, böjt. A mai pszichológiában sem szerepelnek ezek a szavak. Néhány évtizede az orvosok kezdték felfedezni, hogy nem elég az ember testi betegségével foglalkozni, meg kell nézni a lelket is, hogy milyen az illető lelki világa. A kettőt együtt kell kezelni, mert „ép testben és lélek” és igaz fordítva is. A lényeg, hogy az ember legyen egyensúlyban. Az ember lelkiismerete legyen tiszta, ha nem az, akkor tisztítsa meg egy igazi bűnbánattal megtéréssel, gyónással. Az embernek egész más lesz a hangulata, más lesz a közérzete, másképp fog viszonyulni környezetéhez. Rajtunk múlik, hogyan töltjük meg tartalommal a lelkünket, milyen az Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunk. Ha zavar van a lelkünkben, akkor zavar van az egész emberrel, ha zavar van az emberrel, akkor zavar van a társadalomban. Ha zavar van a társadalomban – akkor látjuk – zavar van az egész világban.
A böjt azért van, hogy a mi üdvösségünket szolgálja. A böjt célja és értelme nem a fogyókúra, hanem hogy megtanulja az ember az önmegtagadást, lemondást. Nagyböjtben erőltessük a csendet a „stressz mentes állapotot”, olvassunk szentírást, lelki olvasmányokat és lehetőleg imádkozzunk. Ha valaki csak azért böjtöl, mert egészséges akar lenni, az jó dolog. Ha valaki azért keresi a lemondást, mert ő maga is tökéletesebb akar lenni, az is jó dolog. De nem elég. Nem igazi értelme a vallásos aszkézisnek. A lemondásban, a csöndben, a másokban való odafigyelésben, a türelem gyakorlásában megtalálhatjuk Krisztust, aki az egész vallásosságunk értelme és célja. Aki odafigyel ezekre az értékekre, komolyan is veszi, hiszem, hogy elmélyült vagy megkezdődött az örök élet. Legyen számunkra ez az időszak egy békességes, imádsággal teli, igazi megtéréssel párosuló vidám nagyböjt!
Jeles évfordulók III. – Kallós Zoltán
Sorozatunk harmadik részében a három esztendeje elhunyt Kallós Zoltánra emlékezünk.
Kallós Zoltán 1926. március 26-án született a Kolozsvártól 26 kilométernyire fekvő kis mezőségi faluban, Válaszúton. A vegyes nemzetiségű faluban felcseperedve a román és a cigány nyelvet is tökéletesen beszélte.
Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban végezte, innen pedig útja Sepsiszentgyörgyre, a Tanítóképzőbe vezetett, de a diplomáját már Kolozsváron szerezte meg 1946-ban.
Pályakezdőként 1950-ig Magyarvistán tanított, majd 1951-től a Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett. Mestere, Jagamas Károly ösztönzésére folytatta kisdiák korában elkezdett népi gyűjtését, melyben Gunda Béla néprajztudós előadásai is segítették.
A politika közbeszólt, családja kuláklistára került, így 1955-ben távoznia kellett a főiskoláról. Egy kis moldvai csángó faluba, Lészpedre került tanítónak, itt kezdte meg a csángó magyarok népzenéjének, néprajzi hagyományainak gyűjtését. A diktatúra azonban 1957-ben ismét beleszólt az életébe, betiltották a csángók magyar nyelvű oktatását. Ezt követően szakirányítóként dolgozott a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában 1958-ban bekövetkezett letartóztatásáig.
Fakitermelésben vállalt munkát, a Gyimesekben, ebből tartott el magát 1968-ig. Ekkor ismerkedett meg Martin Györggyel és Andrásfaly Bertalannal, akikkel közösen folytatták a néprajzi gyűjtést Moldvában, Gyimesben és a szűkebb pátriájában Mezőségen és Kalotaszegen. Kiváló kapcsolatot ápolt a fehérvári Pesovár Ferenccel is.
Szabad művészként lett a kolozsvári táncház mozgalom tanácsadója. A hatalom továbbra sem szerette őt, állandóan zaklatták, megfigyelték.
A ’70-as évektől jelentek meg balladagyűjteményeinek kötetei. A három kiadást megért „Balladák könyve” – 259 balladával és 8 ballada meseváltozatával – a leggazdagabb magyar balladagyűjtemények egyike.
„Új guzsalyam mellett” című, 1973-ban megjelent kötetet hanglemez melléklettel jelent meg, mely egy idő klézsei asszony, Gyurkáné Szályka Rózsa repertoárjának monografikus gyűjteménye.
Már az idők enyhülésének jeleként 1989-ben Budapesten jelent meg Martin Györggyel közösen jegyzett „Tegnap a Gyimesben jártam: Gyimes-völgyi lírai-dalok” című könyve.
A Ceaușescu-rendszer 1989 decemberi bukása után már nyugodtabb körülmények között megkezdhette a gyűjtött néprajzi anyag rendszerezését, és a könnyebb határátlépés az anyaországgal való kapcsolattartást is megkönnyítette. Ennek első látható jeleként 1990-ben a magyar államtól átvehette az Életfa-díjat, melyet aztán számos további követett: Magyar Művészetért díj (1993), Kossuth-díj (1996), Julianus-díj (1996), Martin György-díj (1997), Magyar Örökség díj (2000), Magyar Corvin-lánc (2001), Hazám-díj (2006), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2010), a Köztársaság Elnökének Érdemérme (2011), A Nemzet Művésze (2014), Magyar Művészeti Akadémia életműdíja (2015), Szent István-díj (2016), Kriza János Néprajzi Társaság életműdíja (2016), Kossuth-nagydíj (2017) és Europa Nostra-díj és közönségdíj (2017).
1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, mely „…egy széleskörű, több lábon álló intézmény, amelynek három fő tevékenységi része van: oktatási tevékenység, közművelődési tevékenység, és a névadó néprajzi gyűjteményének gondozása. Missziónk a magyar népi kultúra továbbörökítése, a szórványmagyarság összefogása, erősítése, Kallós Zoltán hagyatékának gondozása, és az erdélyi népi hagyományok megőrzése, ezek átadása a fiatal nemzedékeknek.
Tudjuk, megmaradásunk titka anyanyelvünk ápolása mellett az énekelt és táncolt kultúrában rejlik. 27 éves munkánk bizonyítja, hogy ez a tárgyi és szellemi hagyaték felfrissített tartalommal átörökíthető. Ezért hisszük, hogy mindazok, akik betérnek Válaszútra olyan útravalót kapnak, ami értékét vesztett korunkba támpont, követendő értékrendet tükröz.” (Forrás: www.kallosalapitvany.ro)
És sorra jöttek a könyvek is: 1996-ban „Ez az utazólevelem: Balladák új könyve”, 2003-ban a „Világszárnya: moldvai magyar népmesék”, 2004-ben az „Elindulék este guzsalyasba…: moldvai magyar népköltészet” , 2005-ben a „Válaszút vándora. Kallós Zoltánnal beszélget Benkei Ildikó”, 2013-ban „A Mezőségtől Moldváig. Kallós Zoltán útjai; riporter Ablonczy Bálint”, 2014-ben a „Balladás könyv” és 2016-ban a „Kallós Zoltán világa; riporter Ablonczy Bálint”.
Emellett számtalan kazettát, CD-t és videó felvételt adott ki , amelyek mind az általa gyűjtött népi kultúrát mutatták be. 14 ezer általa gyűjtött dallamot őriznek a Magyar Tudományos Akadémia Népzenei Archívumában, a Nemzeti Örökségvédelmi Központban és a Kallós Zoltán Múzeumban. Énekesként is megjelentett két lemezt, mint maga mondta „nem vagyok népdalénekes, csak a magyar népdal szerelmese”, mégis népzenei fesztiválok népszerű előadója, énekese volt.
Az erdélyi és magyarországi táncházmozgalom egyik életre hívója, népzenei és néptánc táborok szervezője. Nevelői hatása rendkívüli jelentőségű, mivel hosszú évek során fiatalok tömegeivel ismertette és szerettette meg a magyar népművészetet. Szakmai tanácsai, útmutatásai több generációt indítottak el és segítettek a zenész, táncos és néprajzos pályán.
2018. február 14-én szülőfalujából szólította haza Teremtője.
Ahogyan azt egy 2008-as tévéinterjúban mondotta: „…boldog vagyok, mert a tanítványaim, úgy látom, hogy folytatják majd a munkát. Természetesen másképp, mint én, ezt tudomásul kell venni, nekik más gondolataik vannak bizonyos dolgokról. De folytatják, elszánttá váltak. Semmi mást nem tudtunk nekik átadni, csak azt, hogy legyenek elszántak ebben a munkában, és ne hagyják abba. Akkor azt hiszem érdemes volt élni.”
Kallós Zoltán és Székesfehérvár
Kallós Zoltán Székesfehérvárott is sokszor járt helyi barátainál, még a nehezebb időkben is. Sokan segítették gyűjtőmunkáját és az általa életrehívott alapítványt is.
A 2014-ben a Kallós Zoltán Alapítvány által kiadott „Balladáskönyv” szerkesztőtársa Zoli bácsi mellett a fehérvári Németh István (az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa) volt, aki hatalmas munkát végzett a könyv és a CD-mellékletben megjelent zenei anyag szerkesztésében.
A Szent István Művelődési Házban is több alkalommal köszönthettük őt, utoljára 90. születésnapja alkalmából, 2016. március 31-én, ekkor vehette át Dr. Cser-Palkovics András polgármestertől a Székesfehérvár Tiszteletbeli Polgára címet.
Halála után fehérvári barátai emlékesten is tisztelegtek munkássága és emberi nagysága előtt 2018. április 3-án.
Ugyancsak Kallós Zoltán emléke előtt tisztelegtünk Szekeres Erzsébet textilművész „Lélekmadár” című kiállításával 2020 februárjában a Szent Korona Galériában.
Házasság Hete – Visszatekintés 2020
Kedves Barátaink!
Személyesen már régen találkozhattunk, de a megváltozott körülmények között – élve a lehetőséggel – a virtuális térben igyekszünk tartani a kapcsolatot, és szolgálni Önöket.
A Házasság Hete országos rendezvénysorozatához a korábbi években mindig kapcsolódtunk saját rendezésű programokkal. Idén ezt is egy kicsit másképpen tudjuk tenni, a korábbi évek előadásairól készült beszámolókkal készültünk. Fogadják szeretettel!
„Mid van amit nem kaptál?” (Kor 4,7)
Beszélgetés/előadás a fiatalok kihívásairól és a párkapcsolatokról
2020. február 11.
Házasság Hete – a fiatalok kihívásairól és a párkapcsolatokról szólt a Tihanyi Apátság perjele
„Csapatjáték szerelemmel – A Házasság Hete” országos rendezvénysorozatának keretében „Mid van, amit nem kaptál?” (Kor 4,7) címmel Mihályi Jeromos OSB, a Tihanyi Bencés Apátság perjele tartott előadást a fiatalok kihívásairól és a párkapcsolatokról kedden, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban.
„Nem vagyok sem pszichológus, sem házasságterapeuta.. Mégis miért szól bele a pap a magánéletbe? Hogyan beszélhet a családról, gyermekvállalásról, hiszen nem él családban és nem nevel gyerekeket? De vajon egy orvosnak betegnek kell-e lennie, ahhoz, hogy tudja gyógyítani a betegséget?
Az egyház rendelkezik egy olyan tapasztalattal – akár a hagyományból, akár az Örömhírből merítve – ami által hozzá tud szólni ezekhez a témákhoz. A kereszténység nem egy izolált dolog, van egy kétezer éves tapasztalata.
Ha úgy fogjuk fel Jézus Krisztus Örömhírét, hogy az életalakító valóság, akkor az élet ezen dolgaiban az egyház tud tanácsot adni, tudunk segíteni, tudunk szempontokat adni, irányt, értékrendet mutatni. Nem tudunk viszont kinyilatkoztatni.” – vezette be előadását Mihályi Jeromos OSB, a Tihanyi Bencés Apátság perjele.
„Mid van, amit nem kaptál?” (Kor 4,7)
„Amikor a fiatalok problémáiról beszélünk, akkor a szülők problémájáról is beszélünk, akár a szülők életvezetéséről, mintájáról.
A családi minta és szociális közösségek meghatározók. A barátságok is meghatározzák az ember életét, amelyek mint tapasztalatok, minták beszüremkednek a párkapcsolatba is.
Jézus azért adta számunkra az Evangéliumot, azért cselekedett, gyógyított, azért szólt hozzánk, azért alapította az egyházat, mert ő pontosan ismeri az embert. Sokkal jobban ismer minket, mint mi saját magunkat.
Mindannyiunknak megvannak a sajátos küzdelmei, sajátos örömei és ebből táplálkozunk, beépítjük az életünkbe és a gondolatainkba.” – emelte ki előadásában Jeromos atya.
„Az ember nem dolog, hanem élőlény, aki folyamatosan fejlődik” – írja Erich Fromm.
„Egészen biztos vagyok benne, hogy a technikai fejlődés jó dolog.” – hangsúlyozta a perjel.
„De az, hogy mire használjuk és hogy használhatjuk rosszra, – nem nézve a következmények mögé – ez valóság.” – tette hozzá. „Amikor arról beszélünk, hogy a házasságban ketten egy testté lesznek, akkor arról szól a dolog, hogy lelkiekben akkor tudunk egyek lenni, ha ismerem a másikat, ha nem bújok el a másik elől, hogyha odaajándékozom önmagamat a másik embernek. Ez hatalmas feladat mindenki számára. Ettől a szerzetesek sem állnak messze. Akkor tudunk igazán jó szerzetesi életet élni, ha lebontunk minden falat és teljesen átadjuk magunkat Istennek.” – zárta gondolatait a Tihanyi Apátság perjele.
Lugosi Balázs
szekesfehervar.hu
BERECZ ANDRÁS
Kossuth-díjas ének- és mesemondó estje a Házasság Hete jegyében
2020. február 20.
A sok mese együtt, az maga az ember, vallja Berecz András
A fellépés előtt egy negyedórával a művész elárulta, még maga sem tudja pontosan, hogy alakul majd a műsor, mert saját magát is szereti meglepni, de ahogy fogalmazott, ő olyankor is tud mit mondani, amikor semmi sem jut eszébe. Nos, ha volt is ilyen pillanat az előadáson, azt senki nem vette észre, mert Berecz Andrásból csak úgy folyt a szó, egymás követték a vicces, és kevésbé vicces, de mindenképpen tanulságos anekdoták, mesék, történetek, amelyeket helyenként egy-egy népdallal kötött össze. Alig van olyan vágya, álma az emberiségnek, amelyik valamely népdalban, népmesében ne volna ott, fogalmazott. Hozzátette, a meséket az emberek évezredek óta mondják, egymáson ki is próbálták, s ami nem volt jó, azt kihagyták, ami jó volt, még meg is hizlalták.
Forrás: feol.hu
Mesehizlaló csapatjáték
A házasság hete jegyében a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház vendége volt Berecz András ének- és mesemondó. A Csapatjáték szerelemmel című előadás keretében a magyar anekdota- és dalkincs javát hallgathatta meg a szépszámú közönség.
– Minden ember életében fontos az édesanyjától kapott indíttatás, bizonyára az ön életében is.
– Édesanyám jól beszélő, nagy fantáziájú asszony volt, és mivel nem volt vetélytársa, mert rádiót alig hallgattunk, tévénk meg nem volt, ezért ez a mesterség rám zuhant. A dolgokat bolondosan megfogalmazni, ez neki kedves mestersége volt: élére állítani minden szót, szél ellenében simogatni. Én ezt örököltem és viszem is tovább. Jó szívvel adta, jó szívvel fogadtam el tőle, és úgy érzem, itt bujdosik bennem, a zsigereimben.
– Hogyan lehet megőrizni a történetek kincsestárát, amit a Kárpát-medence nyújt?
– Én úgy őrzöm meg a rám eső kicsi részt a végtelen sokból, hogy nagyon szeretem. A memóriám úgy működik, hogy amit szeretek, azt megjegyzem, amit meg nem, rögtön el is felejtem. Mivel ez egy csodálatos örökség, könnyű megszeretni!
– Hogy lehet átadni ezt az örökséget? Láthatjuk és hallhatjuk, hogy országszerte illetve határainkon túl is figyelnek önre, mindenütt telt házat vonz a jelenléte.
– A média segítségével könnyebben tudom továbbadni. Amíg igyekeztem a televíziót magamtól távol tartani, addig kisebb körben szerepeltem. Amikor a média is megmutatott, már az utcán is megismertek. Még a hajléktalanok is utánam kiáltottak, hogy van még egy kis pálinkájuk. Abban a korban élünk, hogy a jóság az, amit a média is megmutat, amit pedig nem mutat meg, az nincs. Így hát a korszerű dolgokkal úgy látszik, érdemes foglalkozni, és olyan helyekre is eljuthatunk, ahová különben nem tudnánk.
– Az előadásaiban elhangzó játékos mesék, dalok, tréfák megőrzendőek, de mit lehet belőlük tanulni ma, a huszonegyedik században?
Nem tudományosan azt mondanám, hogy mindent, mert a sok mese együtt maga az ember. Alig van olyan álma, vágya az emberiségnek, amelyik valamelyik népdalban, népmesében ne volna ott. A mesék együtt a titokzatos Isten arca, maga az ember, mert a saját hasonmására teremtett minket. Ez együtt annyira megbecsülendő, hogy tudni kell a közelébe kerülni, és aki a közelébe kerül, az a kalapját nyugodtan leemelheti, mert az emberiség maga a mese. Egymáson próbálták ki évezredeken keresztül. Ami nem volt jó, azt kihagyták, ami jó volt, azt meg is hizlalták.
Vakler Lajos
Fehérvár magazin https://www.youtube.com/embed/IoGIMnLiXsw?feature=oembed
Beszélgetés családról, hűségről, kitartásról, hitről, egészségről
Vendégünk a Béres házaspár
2020. február 25.
A beszélgetést Benkő Andrea, az MTVA Kossuth Rádió szerkesztő-műsorvezetője moderálta. https://www.youtube.com/embed/lvz5N2qbcnI?feature=oembed
Házasság Hete – Visszatekintés 2019
Kedves Barátaink!
Személyesen már régen találkozhattunk, de a megváltozott körülmények között – élve a lehetőséggel – a virtuális térben igyekszünk tartani a kapcsolatot, és szolgálni Önöket.
A Házasság Hete országos rendezvénysorozatához a korábbi években mindig kapcsolódtunk saját rendezésű programokkal. Idén ezt is egy kicsit másképpen tudjuk tenni, a korábbi évek előadásairól készült beszámolókkal készültünk. Fogadják szeretettel!
LELKIISMERETESSÉG A CSALÁDBAN
(A lelkiismeret teológiai definiálása, családi dilemmák lelkiismeretes megoldásának útja)
2019. február 28.
Dr. Papp Miklós, a Sapientia Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára, főiskolai docens, Budapest-Pesterzsébet parochusa előadása.
A lelkiismeret teológiai definiálása, családi dilemmák lelkiismeretes megoldásának útja – címmel tartott előadást Dr. Papp Miklós, a Sapientia Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára, főiskolai docens, görögkatolikus parochus a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. „A magánéletben és a családi életben nagyon fontos a lelkiismeret, mert segít dönteni. Nemcsak egy belső hang, hogy választani tudjunk a jó és rossz között, ennél sokkal több. Egy szentély, ahol meghallhatjuk Isten hangját. Ő mindenki lelkiismeretét el tudja érni. Kérdés, hogy hallgat-e rá az ember, vagy sem?” – emelte ki az előadó, aki előszőr egy történeti áttekintést adott arról, hogyan gondolkodott az ember a kezdetektől a lelkiismeretről. „Az embernek ősidőktől fogva tapasztalata, hogy hangok veszik körül, hogy hall hangokat. Kik ezek a hangok? Az ősi mítoszok istenek hangjáról beszélnek és az angyali és a démoni hangokról, vagy ami nagyon fontos, az ősök hangjáról. … A görög világban a lelkiismeret a közösség hangja, kollektív lelkiismeret, amit mindenki jónak tart. Az a jó, ami az egész városban, a poliszban normális.… Heidegger szerint a lelkiismeret a saját hangom. A legjobb énemnek a hangja… A lelkiismeret a demokráciában is nagyon fontos. A lelkiismeretes emberek maguktól jók, ezáltal fontosak a demokráciának. A demokráciára vissza kell hatniuk, részt kell venniük benne, mindenkinek a maga szintjén.”
Isten mindenki lelkiismeretét el tudja érni – emelte ki beszédében Papp Miklós, csak az a kérdés, hogy hallgat-e rá az ember, vagy sem?” „A lelkiismeret funkciója nemcsak az, hogy utólag furdal, ha rosszul csináltunk valamit, hanem kíséri az életünket; hogy előre okosak legyünk. Ezért érdemes a lelkiismeretet kiművelni, mert hozzásegít a jó döntésekhez, a boldog élethez. Ez mindenkinek az érdeke, a polisznak, a demokráciának is érdeke. Ez közérdek.”
Előadása végén a tanszékvezető tanár azt hangsúlyozta: a lelkiismeret a teljesebb, a jobb életre hív. Az ideális életvitelünk és a valódi életünk között mindig van lemaradás. Ezért életfeladatunk embernek maradni, kicsi és nagy döntésekben egyaránt. Tökéletesedni életstílusunkban, időnkben, egymáshoz és önmagunkhoz való viszonyunkban. „Hosszan kell dolgozni azzal, hogy imádkozzunk, hogy csendben legyünk. Ez nem könnyű dolog. Ezernyi élmény ér egy nap során, és olyan a fejünk, mint egy faliújság. Teli van gondolatokkal, ezért nagyon nehéz, hogy a fejünk tiszta legyen. Imádkoznunk kell, a Lélekre kell figyelnünk, hogyan döntsünk, hisz Krisztus is ezt csinálta. És amit Istennel eldöntünk, azt Ő segíti megvalósítani. A lelkiismeret arra sarkall, hogy keressük meg a legjobb társat, akivel igényes életet élhetünk. Majd a családban is így kell terelnünk egymást – férj, feleség gyermekek – a kollektív lelkiismerettel az élet útján. Az élet ugyanis arra való, hogy megvalósítsuk azt, amire az Úristen meghívott minket.”
Dr Papp Miklós a lelkiismeretről tartott teltházas előadásában elmondta: a katolikus teológia szerint az ember nem egy világba vetett és magára hagyott létező, hanem maradandó kapcsolatban áll eredetével és céljával. A lelkiismeret az a „köldökzsinór”, amely összeköti Teremtőjével, hiszen a természetes erkölcsi törvény a szívébe van írva. Másrészt a lelkiismeret a jelenében és a jövő felé való meghívottságában is érzi Isten jelenlétét.
Berta Kata
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata https://www.youtube.com/embed/bPqjg7NIMe8?feature=oembed
EGY+EGY=HÁROM – ÉRZELMI EGÉSZSÉG A PÁRKAPCSOLATBAN
2019. február 5.
Dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeuta előadása.
Honnan tudhatom, hogy baj van ez érzelmi életemmel? Miről lehet felismerni az érzelmileg egészséges embert? Lehet egy házasság olyan, amilyenre vágyunk, sőt, még annál is jobb? Fel tudjuk-e ismerni, mit kell tennünk, és ha igen, hogyan csináljuk? A fenti kérdéseken kívül számos izgalmas témát boncolgat Dr. Mihalec Gábor új, 1+1=3 Érzelmi egészség a párkapcsolatban könyve, melynek bemutatóját Székesfehérváron, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban tartották.
A Házasság hete fehérvári programsorozatának előadója arról beszélt, amikor két ember találkozik, az Én és a Te eggyé válik és lesz belőle egy „mi”. Ez a „mi” minőségileg több és más lesz, mint az 1 + 1. Ha jól vannak összegyúrva, akkor nem kettő lesz, hanem 3 vagy 5 vagy 10 vagy 20 vagy bármennyi, hiszen olyan tulajdonságokat hívhatnak elő egymásból, olyan lehetőségeket hozhatnak közösen egymásból felszínre, amelyeket korábban külön-külön senki sem hozhatott volna ki belőlük. „A valós életben az látszik, hogy az 1 + 1 sokszor nem is kettő, hanem másfél lesz, vagy 1 marad. Fontos megtalálnunk, hogyan lehet megelőzni ezt a helyzetet, vagy ha már kialakult, akkor hogyan lehet ebből még többet kihozni, a sok kreativitást és lehetőséget felszabadítani, ami benne lehet egy kapcsolatban” – hangsúlyozta az előadó.
Mihalec Gábor előadásának másik fő témája az érzelmi egészség volt, amelyet a legfontosabbnak tart a párkapcsolatban. „Az érzelmi egészség magában foglalja a megelégedettséget, lelkesedést az élet iránt, a stresszel és akadályokkal való megküzdés képességét, az élet értelme és célja felőli meggyőződést, a tanulás és alkalmazkodás rugalmasságát, a munka és a játék egyensúlyát, az emberi kapcsolatok kezdeményezésének és fenntartásának képességét, valamint az önbizalmat és a magas önértékelést.”
Berta Kata
Házasság Hete – Visszatekintés 2018
Ez alkalommal a 2018-as évre tekintünk vissza.
Kedves Barátaink!
Személyesen már régen találkozhattunk, de a megváltozott körülmények között – élve a lehetőséggel – a virtuális térben igyekszünk tartani a kapcsolatot, és szolgálni Önöket.
A Házasság Hete országos rendezvénysorozatához a korábbi években mindig kapcsolódtunk saját rendezésű programokkal. Idén ezt is egy kicsit másképpen tudjuk tenni, a korábbi évek előadásairól készült beszámolókkal készültünk. Fogadják szeretettel!
Boldogság a házasság erejével
2018. február 13.
DR. TÚRY FERENC pszichiáter, egyetemi tanár (SOTE) előadása
A Házasság hetét 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és a civil szervezetek. Az országos programsorozathoz Fehérvár is csatlakozott.
A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban például Túry Ferenc pszichiáter, egyetemi tanár tartott előadást a tartós házasság alappilléreiről. A közönség hallhatott arról, mennyire fontos a pozitív érzelmek kifejezése a párkapcsolatban, így a házasságban. Szó volt arról, milyen káros lehet például a rosszul megfogalmazott kritika, a másik lekicsinylése, a felelősség áthárítása vagy a bezárkózás, a problémák takargatása. Az „egy mondatos” tanács a jó házassághoz pedig így hangzik: a kapcsolatot ápolni kell. Spányi Antal megyés püspök is megosztotta velünk gondolatait a témában. Az egyházi vonatkozásról így beszélt. – Biztos vagyok abban, hogy a Jóisten az emberek többségének olyan úton akarja a boldogságot adni, amely a házasságon keresztül vezet. Önmagunk odaajándékozása a másik embernek, és az ő elfogadása a legteljesebb módon, tartósan a házasságban valósulhat meg.
Az egyház szemében ez szent dolog. Megvannak a maga nehézségei, ezért az Úr egy szentséggel erősítette meg, amelynek kegyelmi ajándékai alkalmassá teszik az embereket arra, hogy az élettel együtt járó kríziseken is felül tudjanak emelkedni. Az egyház keresi a módját annak, hogyan tudná ezt a többleterőt tudatosítani. Erre alkalom például a házasság hete rendezvénysorozat – fogalmazott Spányi Antal.
Hozzátette: ilyenkor az egyház nem a maga szakrális nyelvét használja, hanem újszerűen szólítja meg a társadalmat. Ez a hét is ráirányítja az emberek figyelmét arra, hogy a házasság nem idejétmúlt, avíttas dolog, hanem ma is komoly elköteleződés. Természetesen nem a papír számít benne, hanem a nagyobb biztonság és a garancia, amit e kötelékkel vállal valaki.
Spányi Antal úgy látja, a fiataloknak még mindig nagy százaléka szeretne házasságban élni. Ez nem mindenkinek sikerül különböző okokból, ám akiknek igen, azokat a házasság hetén is szeretnék megerősíteni a döntésükben, a még házasságra készülőket pedig bátorítják. A cél az: rádöbbenteni a családokat arra, milyen nagy értéket hordoznak. Ezért érdemes a házasságért küzdeni, a konfliktusokkal együtt is.
A jó és tartós házasság egyik alapfeltétele a püspök szerint az, hogy az két érett ember között köttessen. Ezen túl pedig legyen a felekben odafigyelés a másik iránt, és elfogadás minden helyzetben. S fontos még a kibeszélés, a gondok, örömök megosztása a társsal.
(forrás: feol.hu)
Házasság Hete – Visszatekintés 2017
Kedves Barátaink!
Személyesen már régen találkozhattunk, de a megváltozott körülmények között – élve a lehetőséggel – a virtuális térben igyekszünk tartani a kapcsolatot, és szolgálni Önöket.
A Házasság Hete országos rendezvénysorozatához a korábbi években mindig kapcsolódtunk saját rendezésű programokkal. Idén ezt is egy kicsit másképpen tudjuk tenni, a korábbi évek előadásairól készült beszámolókkal készültünk. Fogadják szeretettel!
Ez alkalommal a 2017-es évre tekintünk vissza.
“Házaspárosan”
2017. február 13.
Beszélgetés Hegedűs Endre és Katalin zongoraművészekkel.
A Kossuth-díjas zongoraművész, Hegedűs Endre és ugyancsak zongoraművész felesége, Katalin voltak a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház vendégei. A művészházaspár 38 éve tartó házasságuk tapasztalatairól beszéltek. Elmondták a házasságban nem lehet bizalom nélkül élni, és ehhez a bizalomhoz hűnek kell maradni. „Óriási erőt kapunk a napindító, közös imádságból, ami nagy ajándéka az életünknek. Reggel, amikor általában mindenki rohan, mi megállunk, és együtt elcsendesedünk. A legjobb problémamegoldási módszert fedeztük fel a közös imádságban, utána azt sem tudjuk már, min vesztünk össze.” – emelte ki a házaspár, majd hozzátették: A szeretet időnként szenvedéssel is jár, ez alól nem kivétel a házastársi szeretet sem. „Nincs, olyan, hogy szerettem a páromat, de aztán nem, mert akkor sosem szerettem igazán. A szeretet örök, hiszen Isten szeretete is az. Ehhez a szeretethez kell mindig újra és újra visszatérnünk, amelyben egészen odaajándékozom magam a másiknak!”- fejezte be előadását Hegedűs Endre és felesége Katalin.
A HÁZASSÁG DINAMIKÁJA ÉS FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉGE
2017. február 15.
Dr. Jaczkó Sándor érseki helynök (Hajdúdorogi Főegyházmegye – Budapesti Görögkatolikus Helynökség) Budapest-Kispesti paróchus előadása.DR.-JACZKO-SANDOR-20170215-tomoritettLetöltés
Házasság Hete – Visszatekintés 2016
Ez alkalommal a 2016-os évre tekintünk vissza.
Csókay András és Altay Daniella a Házasság Hetében Székesfehérváron
2016. február 12.
Csókay András, az ismert idegsebész feleségével, Altay Daniellával sokszor áll a nyilvánosság elé, hogy személyes példájukkal bizonyítsák, a legmélyebb párkapcsolati válságból, a legnagyobb tragédiából is van kiút. A Házasság Hete alkalmából Székesfehérváron a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban is együtt tettek tanúságot arról, mi tartotta meg házasságukat, és miért élnek mai is boldog párkapcsolatban. Megrendítő tanúságot tettek arról, családi tragédiájuk hogyan hozta közelebb őket egymáshoz, az emberekhez, Istenhez.
„Bármennyire is jó kereszténynek tartjuk magunkat, meg kell lenni bennünk a belső szándéknak, hogy hitünk felé fordulunk, és találkozni akarunk Istennel. Így kerülhetünk kapcsolatba, elvesztett hozzátartozóinkkal, adott esetben meghalt gyermekünkkel. Ilyenkor egy hézag nyílik a mennyországra.” – mondta el tanúságtételében a házaspár.
Az est során arról is beszéltek, hogyan kerültek ki a bajból, amikor válságos időszak volt párkapcsolatukban. Csókay András nem hallgatta el, hogy életéből sokáig hiányzott Jézus Krisztus, otthagyta feleségét és gyermekeit, de megkapta a megbocsátást, ami visszatérítette a rossz irányból.
„Aki Isten felé néz és kéri segítségét a megtisztuláshoz, az valamilyen módon megkapja a kegyelem jelét. A hiba bennünk van, ha ezt nem vesszük észre.” – mondta el professzor tanúságtételében.
A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban sokan voltak kíváncsiak a Csókay-Altay házaspár hiteles tanúságtételére, amely mélyen megérintette a hallgatóságot. Hisz mindenkinek szüksége van arra, hogy időnként szembe nézzen saját gyengeségeivel, vétkeivel és higgyen abban, hogy Krisztus kegyelmére életünk legzavarosabb, legkilátástalanabb időszakaiban is biztosan számíthatunk.
Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata
A Házasság Isten ajándéka
2016. február 9.
Dr. Legeza József (Jozsó atya) teológus, görögkatolikus parochus előadása.
Kedves Barátaink!
Személyesen már régen találkozhattunk, de a megváltozott körülmények között – élve a lehetőséggel – a virtuális térben igyekszünk tartani a kapcsolatot, és szolgálni Önöket.
A Házasság Hete országos rendezvénysorozatához a korábbi években mindig kapcsolódtunk saját rendezésű programokkal. Idén ezt is egy kicsit másképpen tudjuk tenni, a korábbi évek előadásairól készült beszámolókkal készültünk. Fogadják szeretettel!
Ez alkalommal a 2016-os évre tekintünk vissza.
Csókay András és Altay Daniella a Házasság Hetében Székesfehérváron
2016. február 12.
Csókay András, az ismert idegsebész feleségével, Altay Daniellával sokszor áll a nyilvánosság elé, hogy személyes példájukkal bizonyítsák, a legmélyebb párkapcsolati válságból, a legnagyobb tragédiából is van kiút. A Házasság Hete alkalmából Székesfehérváron a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban is együtt tettek tanúságot arról, mi tartotta meg házasságukat, és miért élnek mai is boldog párkapcsolatban. Megrendítő tanúságot tettek arról, családi tragédiájuk hogyan hozta közelebb őket egymáshoz, az emberekhez, Istenhez.
„Bármennyire is jó kereszténynek tartjuk magunkat, meg kell lenni bennünk a belső szándéknak, hogy hitünk felé fordulunk, és találkozni akarunk Istennel. Így kerülhetünk kapcsolatba, elvesztett hozzátartozóinkkal, adott esetben meghalt gyermekünkkel. Ilyenkor egy hézag nyílik a mennyországra.” – mondta el tanúságtételében a házaspár.
Az est során arról is beszéltek, hogyan kerültek ki a bajból, amikor válságos időszak volt párkapcsolatukban. Csókay András nem hallgatta el, hogy életéből sokáig hiányzott Jézus Krisztus, otthagyta feleségét és gyermekeit, de megkapta a megbocsátást, ami visszatérítette a rossz irányból.
„Aki Isten felé néz és kéri segítségét a megtisztuláshoz, az valamilyen módon megkapja a kegyelem jelét. A hiba bennünk van, ha ezt nem vesszük észre.” – mondta el professzor tanúságtételében.
A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban sokan voltak kíváncsiak a Csókay-Altay házaspár hiteles tanúságtételére, amely mélyen megérintette a hallgatóságot. Hisz mindenkinek szüksége van arra, hogy időnként szembe nézzen saját gyengeségeivel, vétkeivel és higgyen abban, hogy Krisztus kegyelmére életünk legzavarosabb, legkilátástalanabb időszakaiban is biztosan számíthatunk.
Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata https://www.youtube.com/embed/XG9yKRwF8uQ?feature=oembed
A Házasság Isten ajándéka
2016. február 9.
Dr. Legeza József (Jozsó atya) teológus, görögkatolikus parochus előadása.
LEGEZA-Jozsef-2016.02.09Letöltés
„EGYMÁS KEDVÉÉRT SZÜLETTÜNK”
2016. február 23.
DR. PÉCSI RITA neveléskutató előadása
„Férfinak és nőnek teremtette…”?! Uniszex? Fából vaskarika?
Kommunikáció, problémamegoldás, stresszkezelés férfi-női módra
Egy nyelvet beszélünk? Más az agyunk is? Szerepcsere?
Új szereposztás? „Légy azzá ami vagy!”
Házasság Hete – Visszatekintés 2015
Kedves Barátaink!
Személyesen már régen találkozhattunk, de a megváltozott körülmények között – élve a lehetőséggel – a virtuális térben igyekszünk tartani a kapcsolatot, és szolgálni Önöket.
A Házasság Hete országos rendezvénysorozatához a korábbi években mindig kapcsolódtunk saját rendezésű programokkal. Idén ezt is egy kicsit másképpen tudjuk tenni, a korábbi évek előadásairól készült beszámolókkal készültünk. Fogadják szeretettel!
Elsőként a 2015-ös évre tekintünk vissza.
Házasság hete a Szent István Művelődési Házban
2015. február 5.
A Házasság hete 2014-es év házaspár arca Keresztes Ilona, a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője és dr. Mohay Tamás néprajzkutató, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének vezetője tartott előadást a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. Erős vár a mi családunk? – ez volt az est témája. A házaspár közös gondolkodásra hívta az érdeklődőket, a többi között olyan kérdésekről, mint például milyen támadások, veszélyek fenyegetik manapság a családot, családokat. Túl sok ilyen van, és túl sokszor nem vesszük ezeket komolyan, vagy elintézzük őket bezárkózással, ítélkezéssel; holott okosan és a megfelelő eszközöket megtalálva kellene velük szembemenni. Szó esett a párkapcsolat nehézségeiről és örömeiről, valamint a házasság fontosságáról.
Sok minden történhet az emberrel, ami megnehezítheti a boldog házasságot: jöhet betegség, anyagi nehézség, családi konfliktusok, és ezek közepette is meg kell tudni maradni. Elgondolkodtató, hogy a Szentírás a vőlegény és menyasszony közötti szeretethez hasonlítja Isten és az Egyháza közötti kapcsolatot – hangsúlyozták. Akkor lesz boldog a házasság, ha ezt a fajta végleges és elkötelezett szeretetet – az embernek az Istenre való hasonlatosságát – próbáljuk valóra váltani. Azaz, ahogy Isten szeret minket, mi is hasonlóan igyekezzünk szeretni. Amennyiben ezt kitartóan műveljük, akkor az elvezet – nemcsak Istenhez, hanem a boldogsághoz is.
Látunk és hallunk veszekedő házaspárokat, veszekedéseket a szüleinknél. Mindig arra törekedjünk, hogy vigyázzunk egymásra. Nagy hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a konfliktusok úgy rendeződjenek el, hogy mindenki elmondhassa saját véleményét, és egyúttal figyeljünk arra, hogy ne okozzunk a másiknak sebeket…Sokan tartanak attól, hogy összekössék a házasságot a gyermekvállalással, pedig az élet folytonosságát érzelmileg és anyagilag is a házasság tudja biztosítani. A születő élet és az afeletti öröm szerves része a házasságnak. Annyi kapcsolat megy tönkre attól, hogy az emberek nem tartják tiszteletben a meglévő kapcsolatokat, és alkalmi örömök reményében erősnek vélt kapcsolatokat tesznek tönkre. Fontos megjegyezni, hogy a keresés során ki kell hagyni a házasokat. A jó keresés ugyanis nem rombolásra, önös érdekekre épül, hanem a szeretet tiszta keresésére.
Beszéltek a szerelem életformájáról. A szerelem életformája a házasság. Szerintük a házasság nem csupán annyiból áll, hogy összesodorja a párokat, hogy aztán később a házasságban egyre súlyosodó rablánccá váljon és szürkévé tegyen. – Nyugodtan kimondjuk, harminc éve vagyunk szerelmesek egymásba, és ez már teljesebb, érettebb, összeforrottabb állapot, mint a kapcsolatunk elején. Nem vágyunk vissza a fiatalkorunkba, 25-30 évvel ezelőttre, mert most lelkileg gazdagabbak vagyunk, mint akkor.
Béres Miklós
Jeles évfordulók II. – Kubinyi Anna
Sorozatunk első részének sikere folytatásra kötelez bennünket. Második alkalommal Kubinyi Annára emlékezünk.
Kubinyi Anna Makón született 1949. február 10-én. Szülei pedagógusként szolgálták a nemzetet, ő keramikusnak készült, a szegedi művészeti gimnáziumba is e szakon tanult. A szegedi tanárképzőn rajz-földrajz szakon elvégzett két év után felvételizett az Iparművészeti Főiskolára, ahol rejtélyes módon a textil tanszékre kerültek a papírjai, így oda nyert felvételt. Utóbb ezt a tévedést isteni útvezetésnek tekintette.
Jelentősebb mesterei Plesnivy Károly (Munkács-díjas textiltervező, festő, iparművész) és Szilvitzky Margit (Munkácsy-díjas festő, textilművész) voltak. 1976-ban szerezett diplomát.
Jellegzetes technikát alakított ki – melyben a keramikus előtanulmányok is segítették – a textil-reliefet, avagy textilplasztikát, melyről így vallott: „… a textilplasztika ugyan a gobelin technikából indul ki, szövőszéken, villával készül, az alapanyag viszont vastagabb, egyenetlenebb. Szerves kapcsolatban az alapfelülettel különböző domborító elemeket szövök be. Leginkább a kartoncsík beszövése, ami jellegzetessé vált munkáimban, később a gyökér motívumok megjelenésével kenderkötegeket tekercseltem be, majd a „kétrétegű textileknél” a felső felület felszakad, hogy teret engedjen az alsó réteg burjánzásának. A legutóbbi kisplasztikák pedig már teljesen a térbe kerültek, de ugyanúgy szövőszéken készültek.”
„Természetesen munkáimat is magam szövöm, így bármikor lehetőségem van további változtatásokra. Számomra nagyon fontos, hogy a gondolataim kifejezését a tervezéstől a fonal-előkészítésen át a szövéssel, a befejezésig, én magam végezzem. Úgy érzem, így tisztességes. Én szenvedjem meg azt az utat, mely alatt a saját gondolatom, üzenetem a szövés által képpé fogalmazódik, megszületik a textil, hogy hordozóként szóljon az emberekhez, és gondolkodásra késztesse őket. Ez alkotómunkám lényege.”
Művészetét a Kulturális Minisztérium 1987-ben Nívódíjjal ismerte el, ekkorra már számos egyéni és csoportos tárlaton mutatta be térbe táguló alkotásait, melyek nagy népszerűségnek örvendtek a nagyközönség körében.
1990 és 2000 között kisebb nagyobb megszakításokkal Franciaországban élt és alkotott, ahol ugyancsak jelentős sikereket ért el, de amiként műveiben is gyakorta megjelentek a gyökerek (plasztikusan is), az életében is fontos szerepet játszottak. Hívta, vonzotta a szülőföld. És hamarosan jött az új szerelem is: Székelyföld.
2011-ben így írt erről: „Most jöttem meg ismét Székelyföldről, idén már harmadszorra! (Hála Istennek!) Először áprilisban a velem készülő Szerelmes Földrajz portré-sorozat stábjával végigforgattuk Csíksomlyót, Máréfalvát, Csomakőröst és Zágont.
Az én szerelmes földrajzom ez..
Csíksomlyón Babba Mária, a csodálatos, hozzá zarándokló tömegek Pünkösdi búcsújárása, a szent hegy, az ősi kápolnák, az erőt próbáló meredek stációút. Máréfalván a sok-sok, még álló vagy éppen az enyészetnek már magát megadó, fenséges székely kapu, a székelység csodálatos ősi szimbólumai, örök mementók. Zágonban a többszáz éves Mikes-tölgyek, melyeket csak négy-öt ember ölel át, századokat átkötő hatalmas tanúfák. És Csomakőrös, imádott Csomám szülőfaluja, ahol a kis református templomkában , az ősi falak között állíthattam fel néhány napra az öt négyzetméteres „hódolati textilemet”, az Im Memoriam Kőrösi Csoma Sándor.”
Mint az előző idézetből is láthatjuk, nagy tisztelője volt Kőrösi Csoma Sándornak, így hát hatalmas megtiszteltetés volt számára, amikor születésének 225. évfordulóján, 2009-ben Delhiben a Magyar Kulturális Centrumban rendezett kiállításra meghívást kapott. De idézzük ismét az ő szavait: „Akkor Kőrösi Csoma Sándor iránt érzett hatalmas tiszteletből és szeretetből indíttatva elzarándokoltam darjeelingi sírhelyéhez. Csodálatos, mély lelki élmény volt, kétnapos meditáció. Ott, a sír mellett ülve szomorúan hatott a síroszlop fő nélkülisége. Akkor fogadalmat tettem a díszurna visszaállítására.” A fogadalmat tett követte és a magyar külügyminisztérium támogatásával 2012 novemberének végén, Csoma halálának 170. évfordulóján eredeti állapotába visszakerült a zarándokhely.
„Műveld a csodát, na magyarázd.” – ez a Nagy László-i gondolat kísérte végig egész életét, művészi pályáját. Azt a munkásságot, melyet 2005-ben Magyar Művészetért-díjjal, 2006-ban Bartók Béla emlékdíjjal, 2010-ben Prima Primissima-díjjal. 2013-ban Kossuth-díjjal és Szervátiusz-díjjal ismertek el.
Sorsszerű, hogy utolsó munkája éppen a „Csíksomlyói imatextil lett”. Az alkotás folyamatáról így vallott: „Éppen kezdtem megbánni, hogy miért találtam ki ezt az áttűnést, hogy a dombok lendületes plasztikáin kis arany pontocskákkal jelzem a kegyszobor sziluettjét, mivel teljesen leállítja a lendületet, mindig újra és újra letenni a kendert, a villát, fogni az aranyfonalat , csomózással létrehozni a kis domború pöttyöt, ami ráadásul szinte alig látszik a dombok üde világos zöldjén…
De aztán azonnal jött a gondolat: legyen minden egyes aranypont egy-egy ima, a csíksomlyói Szűzanyához, Babba Máriához. Minden alkalommal, mikor fogom az „imafonalat”, elmondok egy üdvözlégyet, sőt be is jelölöm oldalt a kartonra, hogy végül tudjam, hány imádságot foglal be a textil.
Minden reggel megfogalmazom imaszándékomat és pontozom a kegyszobor kontúrját a textilen.
Ettől fogva nincs szenvedés, mérgelődés a nehézségek miatt, csak ima van, felajánlás van, főhajtás van és a sok technikai újdonság pezsdítő lendületével halad a munka. Létrejön egy textil, ami köztem és Csíksomlyó között, köztem és a Szűzanya között létrehoz egy spirituális kapcsolatot. Már mindegy, mennyire látható mások számára, vagy mennyire tetszetős a kép, a kompozíció, csak halad, készül, gyűlnek az imák és mikor befejeztem, elégedett voltam.
Megszámoltam a rovátkákat is, és 1212 ima van beleszőve. Így lett címe „Csíksomlyói Imatextil”.
Hosszú, súlyos betegség után 2015. március 27-én hunyt el, Budapesten. Művészeti örökségét lányai: Adrienn és Szilvia őrzik.
Még életében elkezdtük szervezni azt a tárlatot, melyből sajnálatos módon első emlékkiállítása lett. 2016. február 27-én lányai jelenlétében intézményünk Szent Korona Galériájában Spányi Antal megyéspüspök és Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke nyitotta meg.
„Kubinyi Anna lelkében a kapu, mint a befogadás, a bensőséges és mély találkozás szimbóluma élt. A kapu két világot választ el és köt össze, a „kint és bent” között áll. A művésznő kapui mindig nyitva vannak, teret és időt, embereket és kultúrákat kötnek össze. Így a Kőrősi Csoma-emléktextil a békés együttélésének, a kölcsönös tiszteletnek és megbecsülésnek az erejét hirdeti. De a kapu számára egyszerre nemzeti és egyetemes kulturális szimbólum is.” – fogalmazott megnyitó szavaiban Spányi Antal székesfehérvári püspök.
Kubinyi Anna művészi gondolatait, lelkületét, hitét megőrzik alkotásai, a mi feladatunk, hogy az eljövendő generációkkal is megismertessük alkotásain keresztül mindezeket.
Jeles évfordulók I. – Dr. Fitz Jenő
Budapesten jött világra, mégis, mi Fejér megyeiek mindenkoron magunkénak éreztük a ma 100 esztendeje született Dr. Fitz Jenőt, történészt, régészt, numizmatikust, Gorsium-Herculia feltáróját.
Családi háttere meghatározta és egyben meg is alapozta bölcsészettudományok iránti érdeklődését. Édesapja, a bánsági születésű Fitz József könyvtáros, nyomdászattörténész, 1934 és 1945 között az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, édesanyja pedig Rónay Margit volt.
Az ifjú Fitz Jenő középiskoláit Pécsen és Budapesten egyházi iskolákban végezte, majd 1939 és 1943 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatója volt. „Hercules emlékek Pannóniában” című disszertációjával a doktori címet is megszerezte. 1947-49-ben az egyetem tanársegédje volt. 1948-ban feleségül vette Petres Éva régész, muzeológust. Két gyermekük született: Péter (művészettörténész) és Andrea.
A székesfehérvári István Király Múzeum igazgatójává nevezték ki, mely vezetésével (1949-1985) jelentéktelen vidéki gyűjteményből az ország egyik legnagyobb, tudományos szempontból is legjelentősebb múzeumává érett, igazi tudományos műhely jött létre az intézményben. Az ötvenes és hatvanas években sorra jelentek meg műemlékekkel foglalkozó munkái Székesfehérvár templomairól és a csókakői várról.
Szerteágazó tudományos munkásságából a nagyközönség előtt azonban mégis leginkább Gorsium-Herculia feltárása ismeretes. A régóta számon tartott, ám alig-alig kutatott római kori város területén rendszeresen ásatásokat végzett. A feltárt települést a műemléki rendezés és helyreállítás révén régészeti parkká fejlesztette, mely Aquincum után a legjelentősebb és legismertebb lett Magyarországon. Gorsium-Herculia fényét és hírnevét római jellegű ünnepségekkel és antik színdarabok bemutatásával fokozta, melyben kiváló partnere volt elsősorban felesége, F. Petres Éva, és a nemrégiben elhunyt Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Pécsi Ildikó. Az általuk elindított hagyományt napjainkban a múzeum munkatársai és a székesfehérvári Szabad Színház és római hagyományőrzők viszik tovább.
A régészeti leletek tudományos értékelése révén Gorsium-Herculia az egyik legismertebb magyarországi római helyszín, régészeti park lett. A gorsiumi ásatásokért Nívódíjat kapott (1970). A kor kitüntetései közül megkapta a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatát is (1974, 1981).
1993-ban a Fejér Megye Díszpolgára, 1994-ben a Székesfehérvár Díszpolgára kitüntető címben részesült.
Tudományos és múzeumszervezői tevékenységéért, pedagógiai munkásságáért, életművéért Széchenyi-díjjal tüntették ki 1997-ben. 2001-ben pedig az épített és régészeti műemlékvédelem területén végzett kimagasló szakmai tevékenysége elismeréseként átvehette a Forster Gyula-díjat.
2005-ben pedig intézményünkben vette át Székesfehérvár legrangosabb civil elismerését, a Szent István Érdemrend és Díjat.
Ugyancsak 2005-ben Magyar Örökség-díjat, 2008-ban pedig Érdy János-díjat kapott.
Budapesten hunyt el 2011. november 9-én. Székesfehérváron, a Csutora temetőben nyugszik.
A Szent István Király Múzeum falán emléktábla (2014) őrzi emlékezetét. Az általa elindított gorsiumi feltárás napjainkban is folytatódik. A Gorsium Régészeti Park és Szabadtéri Múzeum 2015-ben komoly fejlesztésen esett át, melynek során látogatóközpont is épült. A fejlesztés azonban nem áll meg, hiszen 20 millió forintot nyert az EMMI pályázatán a Szent István Király Múzeum, amiből nyárra elkészül Gorsiumban az új szabadtéri színpad korszerű színpadtechnikával.
Az adományok megérkezése
Az adományok megérkezése 2021. január 19-én. Sziszeki Egyházmegye (Sisačka Biskupija)
Öröm volt látni, hogy gondos, szorgos kezek osztják szét a beérkezett adományokat a Sziszeki Egyházmegye Karitász szervezeténél. Ismételten köszönetet mondunk mindazoknak, akik adományaikkal hozzájárultak a földrengés károsultjainak javára indított gyűjtésünkhöz. Kiemelten is köszönjük partnerszervezeteinknek az együtt munkálkodást!
Öröm volt látni, hogy gondos, szorgos kezek osztják szét a beérkezett adományokat a Sziszeki Egyházmegye Karitász szervezeténél. Ismételten köszönetet mondunk mindazoknak, akik adományaikkal hozzájárultak a földrengés károsultjainak javára indított gyűjtésünkhöz. Kiemelten is köszönjük partnerszervezeteinknek az együtt munkálkodást!
Útnak indult az adomány a horvátországi földrengés károsultjainak
A Székesfehérvári Önkormányzati Kommunikációs Központ tudósítása:
Ma indult útnak Sziszekbe a horvátországi földrengés károsultjai számára összegyűjtött adomány, amit a Székesfehérvári Horvát Nemzetiségi Önkormányzat, a Karitász és a Szent István Művelődési Ház hirdetett meg. Az adományok között tartós élelmiszer, tisztító- és fertőtlenítőszer, ágynemű, kéziszerszám, illetve kisgép-felajánlások is vannak, amihez az Önkormányzat egymillió forintot ajánlott fel. A gyűjtés igazi összefogásban valósult meg, az egyház, a város, a segélyszervezetek és a lakosság nemes felajánlásaival, támogatásával – fejezte ki köszönetét Mladen Andrlić,a Horvát Köztársaság magyarországi nagykövete.
Ma indult útjára a horvátországi földrengés károsultjai számára összegyűjtött adomány a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házból a horvátországi Sziszekbe: tartós élelmiszerekkel, az újjáépítéshez szükséges eszközökkel, szerszámokkal, a munkásoknak szükséges ruhaneműkkel, tisztító- és fertőtlenítőszerekkel. A tárgyi adományok mellett pénzadományt is gyűjtöttek: a város polgármestere volt az első felajánló, aki egymillió forintot ajánlott föl a rászorulóknak. A gyűjtést Spányi Antal megyés püspök, a Katolikus Karitász püspök elnöke védnökségével a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitásszal és a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házzal együttműködve indította el.
Jakubek Tiborné, az intézmény igazgatója, a Székesfehérvári Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnöke elmondta, hogy a kezdeményezés a két ünnep között indult a nemzetiségi önkormányzat részéről: „Hihetetlenül szép és példaértékű az a fajta támogatás, amit a székesfehérváriak megtettek. Különösképpen ma – amikor visszatekintve az elmúlt évre – sokan kerültek nehéz helyzetbe. Ennek ellenére az emberek érkeztek az adományokkal, fontosnak tartva, hogy a sokszor nehezen megtakarított pénzükből adományozzanak.” Hétfőn fontos telefon érkezett a helyi horvát karitásztól: nagy szükségük van minden tartós élelmiszerre, ágyneműre, lábbelikre, kesztyűkre, szerszámokra, amik az újraépítkezéshez szükségesek – ez alapján a hasznos információ alapján rendezték és válogatták az összegyűlt adományokat a Művelődési Házban.
Spányi Antal megyés püspök a Horvátországban történtek és az egyházmegye szerepvállalása kapcsán azt mondta: „A bajban lévőnek segítségre van szüksége, és a katolikus-keresztény világnak kötelessége segíteni a bajba jutottakon. Öröm volt hallani, hogy nemcsak a Katolikus Karitász és más segélyszervezetek próbálnak szeretetükből segítséget nyújtani, hanem megmozdult Székesfehérváron a Horvát Nemzetiségi Önkormányzat, és szívesen állt mellé a városvezetés. Együtt összefogva tudtuk megszólítani a város lakosságát.”
A város Önkormányzatát Lehrner Zsolt alpolgármester képviselte: „A Petrinya és Sziszek környéki földrengés egy háborúval fölér: láthattuk a televízióban, a különböző médiumokban, milyen komoly károkat okozott. A város által fölajánlott egymillió forint a költségvetés elfogadását követően kerül átutalásra, a Sziszeki Egyházmegye részére.” Székesfehérvár jó kapcsolatot ápol Zadarral, a horvát testvérvárossal; Zadar polgármestere köszönetét nyilvánította a horvát polgárok nevében mindazért, amit a város, az egyház és a magánemberek felajánlottak, tette hozzá az alpolgármester.
Mladen Andrlić, a Horvát Köztársaság magyarországi nagykövete kifejezte, hogy nagy szeretettel és alázattal érkezett Székesfehérvárra, ahol a lakosok és a város megérezték a segítségnyújtás fontosságát, a tavaszi zágrábi földrengéshez hasonlóan. A jelenlegi állapotról elmondta, hogy a helyzet ugyan stabilizálódott, de a ma reggeli hírek újabb, a környéket érintő földrengésről számoltak be. A lakosság egy kisebb hányada még mindig nem rendelkezik biztos lakhatással, kielégítő feltételekkel a megfelelő életvitelhez – ez nagy feladatot jelent továbbra is; szerencsére a legtöbb helyen van már víz és áram a mindennapi működéshez, és közkonyhát is szerveztek az ellátáshoz. Szerdán ül össze a horvát parlament a további stratégia kialakításához, a megfelelő, hosszú távú segítségnyújtás megszervezéséhez. Az eset jó példája annak, miként reagál az emberiség az ilyen katasztrófákra, illetve arra, hogy a meglévő kormányzás, a városok, a civil szféra, a rendőrség, a mentők, a tűzoltóság hogyan tud együttműködni – ami a lakosság támogatása nélkül nem működhet, tette hozzá az összefogás jelentőségét hangsúlyozva.
Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Molnár Artúr
https://www.okkfehervar.hu/index.php?pg=news_1_16080
Segítsünk együtt a földrengés sújtotta Horvátországnak! – a gyűjtés véget ért!
“Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.” (Böjte Csaba)
A Székesfehérvári Horvát Nemzetiségi Önkormányzat, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász és a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házzal közös gyűjtése véget ért. Jelenleg az adományok csomagolása zajlik. Az adományokat a tervek szerint január 19-én indítjuk útnak Horvátországba.
Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában részt vett a jótékonysági gyűjtésben! Nagyon sokan voltak!
Tisztelettel a Székesfehérvári Horvát Nemzetiségi Önkormányzat nevében
Jakubek Tiborné
elnök
“XVIII. Betlehemi szép csillag” kiállítás
“XVIII. Betlehemi szép csillag” kiállításunk ugyan már bezárult, de a virtuális kiállítás nagy előnyeként még mindig megtekinthető!
Köszönet a Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdiónak a videóanyag elkészítéséért!
Megnyílt a Betlehemi Szép Csillag kiállítás
Idén az online térben, szerényebb körülmények között, de megnyílhatott a Fehérvári Kézművesek Egyesületének 18. alkalommal meghirdetett „Betlehemi szép csillag” kiállítása a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. A kézműves pályázatra 29 alkotó küldött be 38 alkotást a betlehemi jelenethez kapcsolódóan, amelyek között volt több részből álló munka is. A kiállítást Spányi Antal megyés püspök és Szenczi Jánosné a Fehérvári Kézművesek elnöke nyitotta meg.
A járványügyi helyzetre való tekintettel, a közönség nélkül megtartott kiállítás megnyitón Jakubek Ágnes igazgatónő köszöntötte az élő közvetítésben kapcsolódó látogatókat. Elmondta, az idei kiállítás sem maradhatott el, hiszen ez a tárlat és a díjazás a művelődési ház egyik legfontosabb, karácsonyra hangoló rendezvénye. Az idén az ajándékozás anyagi vonzata háttérbe szorul, de lelki értelemben nem marad el karácsony örök és igazi üzenete. A betlehemi Szent Család felénk áradó szeretetét ebben az esztendőben is átadhatjuk a környezetünkben élőknek.
Spányi Antal püspök megnyitó beszédében elmondta: évek óta hagyománnyá vált, hogy advent kezdetén egy Betlehemi kiállítás nyílik a Szent Korona Galériában, melyben kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek, amatőrök és kézműves művészek alkotásait egyaránt láthatjuk. „Ezek az alkotások segítenek bennünket az adventi út bejárására, segítenek bennünket abban, hogy közeledjünk karácsonyhoz, Jézus születéséhez, és belsőleg is ráhangolódjunk az ünnepre. Az ünnep meghitt örömének bemutatása ebben az esztendőben sajnos másképp történik. A járványtól mindannyian tartunk, és óvnunk kell magunkat és egymást is. Csökkentenünk kell a találkozások lehetőségeit, és távolságot kell tartanunk egymástól, maszkot kell hordanunk. Mert így tudjuk megvédeni az életet, tudunk felelősen gondolkodni a társadalom felé. De mégis be akarunk járni egy adventi utat, amire most is lehetőség nyílik. Ez a szívünk és lelkünk készületének útja. Egy olyan út, amelyben mindenki maga kell, hogy felépítse annak tartalmát, különböző állomásait. Egy lehetőség a kiállítás megtekintése, amelyben láthatjuk azokat az alkotásokat, amelyekben felfedezhetjük, hogy hittel és szeretettel alkották. Felfedezhetünk bennük tehetséget, leleményességet, újszerűséget, amelyek elénk tárják ennek az időnek az igazi üzenetét: a készületet, a várakozást, és elénk tárják karácsony szent ünnepének örömét. Most magányos utakat járunk, de ki-ki a maga belső lehetőségeit tágíthatja, a belső gazdagságát megélheti, ha belülről akarja a maga adventjét széppé tenni.” A főpásztor végül azt kívánta: ez az advent a sajátos körülményei között is, legyen mindannyiunk számára tartalmas, meghitt. Ez az időszak az apró kockákból, mozaikokból megélt élményeivel váljék egésszé, és karácsonyra érkezzünk meg szívünkben, lelkünkben és gondolatainkban a betlehemi jászolhoz, amiben megtaláljuk a gyermek Jézust és édesanyját, Máriát, valamint Szent Józsefet. „Akkor adventi utunk célba ér, a karácsony öröme teljes lesz a szívünkben, és nemcsak magunknak, hanem mindenkinek körülöttünk örömévé válik, örömöt sugárzó lesz az ünnep. Szívből kívánok ennek a kiállításnak a megtekintésével áldott adventet, és azt, hogy az elérkező karácsony boldog és reményteljes legyen”– fejezte be beszédét a megyés püspök.
„Egyesületünk a pályázatot októberben meghirdette, és ahogy telt az idő, változott az életünk, úgy hatalmasodott el bennünk az érzés: Lehet, hogy senki sem fog pályázni, és elmarad a rendezvény? De nem így történt” – mondta el Szenczi Jánosné, a Fehérvári Kézművesek Egyesületének elnöke meghatódottan a megnyitón. Majd arról beszélt, idén is megvalósult a pályázat célja, hogy az alkotások segítenek lélekben is készülni az adventre, a karácsonyra, valamint egy régi magyar hagyományt, a betlehem-készítést is átörökítik, nem hagyják feledésbe menni. „Nagyszerű alkotások érkeztek be, tele ötlettel, kreativitással, a gyermeki fantázia megható bájával, vagy épp a betlehemi jelenet újragondolásával. … Nekem nagyon tetszik a bicskei Szent László Általános Iskola 3. osztályának tenyérbe való betleheme, ahol az osztály minden tanulója elkészítette a saját kezébe illő apró betlehemet. Kívánom Önöknek, hogy ebben az adventi időszakban, ha csak gondolatban is, legyen egy tenyérbe illő kicsi betlehemük, mely kézbe fogva megnyugtat, és erőt ad a nehézségek elviselésében.”
A kiállítás az adventi időszakban online látogatható a Székesfehérvári Egyházmegye, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház és a Fehérvári Kézművesek Egyesülete honlapján, valamint Facebook oldalán. A díjakat, vagyis az okleveleket és az ajándékcsomagokat az alkotások visszaadásakor, 2020. december 20-án, 10 óra és 15 óra között vehetik át a díjazottak.
Berta Kata
Fényképek: Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház
Megnyílt a Betlehemi Szép Csillag kiállítás
Idén az online térben, szerényebb körülmények között, de megnyílhatott a Fehérvári Kézművesek Egyesületének 18. alkalommal meghirdetett „Betlehemi szép csillag” kiállítása a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. A kézműves pályázatra 29 alkotó küldött be 38 alkotást a betlehemi jelenethez kapcsolódóan, amelyek között volt több részből álló munka is. A kiállítást Spányi Antal megyés püspök és Szenczi Jánosné a Fehérvári Kézművesek elnöke nyitotta meg.
A járványügyi helyzetre való tekintettel, a közönség nélkül megtartott kiállítás megnyitón Jakubek Ágnes igazgatónő köszöntötte az élő közvetítésben kapcsolódó látogatókat. Elmondta, az idei kiállítás sem maradhatott el, hiszen ez a tárlat és a díjazás a művelődési ház egyik legfontosabb, karácsonyra hangoló rendezvénye. Az idén az ajándékozás anyagi vonzata háttérbe szorul, de lelki értelemben nem marad el karácsony örök és igazi üzenete. A betlehemi Szent Család felénk áradó szeretetét ebben az esztendőben is átadhatjuk a környezetünkben élőknek.
Spányi Antal püspök megnyitó beszédében elmondta: évek óta hagyománnyá vált, hogy advent kezdetén egy Betlehemi kiállítás nyílik a Szent Korona Galériában, melyben kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek, amatőrök és kézműves művészek alkotásait egyaránt láthatjuk. „Ezek az alkotások segítenek bennünket az adventi út bejárására, segítenek bennünket abban, hogy közeledjünk karácsonyhoz, Jézus születéséhez, és belsőleg is ráhangolódjunk az ünnepre. Az ünnep meghitt örömének bemutatása ebben az esztendőben sajnos másképp történik. A járványtól mindannyian tartunk, és óvnunk kell magunkat és egymást is. Csökkentenünk kell a találkozások lehetőségeit, és távolságot kell tartanunk egymástól, maszkot kell hordanunk. Mert így tudjuk megvédeni az életet, tudunk felelősen gondolkodni a társadalom felé. De mégis be akarunk járni egy adventi utat, amire most is lehetőség nyílik. Ez a szívünk és lelkünk készületének útja. Egy olyan út, amelyben mindenki maga kell, hogy felépítse annak tartalmát, különböző állomásait. Egy lehetőség a kiállítás megtekintése, amelyben láthatjuk azokat az alkotásokat, amelyekben felfedezhetjük, hogy hittel és szeretettel alkották. Felfedezhetünk bennük tehetséget, leleményességet, újszerűséget, amelyek elénk tárják ennek az időnek az igazi üzenetét: a készületet, a várakozást, és elénk tárják karácsony szent ünnepének örömét. Most magányos utakat járunk, de ki-ki a maga belső lehetőségeit tágíthatja, a belső gazdagságát megélheti, ha belülről akarja a maga adventjét széppé tenni.” A főpásztor végül azt kívánta: ez az advent a sajátos körülményei között is, legyen mindannyiunk számára tartalmas, meghitt. Ez az időszak az apró kockákból, mozaikokból megélt élményeivel váljék egésszé, és karácsonyra érkezzünk meg szívünkben, lelkünkben és gondolatainkban a betlehemi jászolhoz, amiben megtaláljuk a gyermek Jézust és édesanyját, Máriát, valamint Szent Józsefet. „Akkor adventi utunk célba ér, a karácsony öröme teljes lesz a szívünkben, és nemcsak magunknak, hanem mindenkinek körülöttünk örömévé válik, örömöt sugárzó lesz az ünnep. Szívből kívánok ennek a kiállításnak a megtekintésével áldott adventet, és azt, hogy az elérkező karácsony boldog és reményteljes legyen”– fejezte be beszédét a megyés püspök.
„Egyesületünk a pályázatot októberben meghirdette, és ahogy telt az idő, változott az életünk, úgy hatalmasodott el bennünk az érzés: Lehet, hogy senki sem fog pályázni, és elmarad a rendezvény? De nem így történt” – mondta el Szenczi Jánosné, a Fehérvári Kézművesek Egyesületének elnöke meghatódottan a megnyitón. Majd arról beszélt, idén is megvalósult a pályázat célja, hogy az alkotások segítenek lélekben is készülni az adventre, a karácsonyra, valamint egy régi magyar hagyományt, a betlehem-készítést is átörökítik, nem hagyják feledésbe menni. „Nagyszerű alkotások érkeztek be, tele ötlettel, kreativitással, a gyermeki fantázia megható bájával, vagy épp a betlehemi jelenet újragondolásával. … Nekem nagyon tetszik a bicskei Szent László Általános Iskola 3. osztályának tenyérbe való betleheme, ahol az osztály minden tanulója elkészítette a saját kezébe illő apró betlehemet. Kívánom Önöknek, hogy ebben az adventi időszakban, ha csak gondolatban is, legyen egy tenyérbe illő kicsi betlehemük, mely kézbe fogva megnyugtat, és erőt ad a nehézségek elviselésében.”
A kiállítás az adventi időszakban online látogatható a Székesfehérvári Egyházmegye, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház és a Fehérvári Kézművesek Egyesülete honlapján, valamint Facebook oldalán. A díjakat, vagyis az okleveleket és az ajándékcsomagokat az alkotások visszaadásakor, 2020. december 20-án, 10 óra és 15 óra között vehetik át a díjazottak.
Berta Kata
Fényképek: Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház
Családi rendezvény – Csak játékosan
Online esemény
Felfedezem a világot – Csak játékosan
Kamarás Emesével
játékkal, mozgással, alkotással, zenével csak játékosan!
Komplex játékos foglalkozás 2-3 éves gyermekeknek
Újra lehet csatlakozni a Csak Játékosan Csapatához!
Ha nem jártok bölcsibe, még nem ovis a kisgyereked és tartalmas programot kerestek jó társaságban, akkor Titeket várunk!
Lesz itt sok mondóka, gyurma, festék, nyomda, ragacs meg maszat és persze sok Barát 
Minden szerdán 9-10 óráig és 10.15-11.15-ig
Kérlek mindenképp jelentkezzetek be, hogy mindenkinek jusson gyurma v. ecset stb:
Bese Gergő atya online előadása
Kedves Barátaink!
Bizony, régen volt, amikor személyesen találkozhattunk 
Sok tervezett programunk elmaradt a járvány okozta vészhelyzet miatt.
Most azonban – sok szervezés után – Bese Gergő atya eredetileg március 20-ra tervezett előadását sikerült az online térben megvalósítanunk!
“Fogom a kezed… – Z generáció a családban, iskolában, plébánián” című előadását hallgathatják meg, melyet Jakubek Tiborné igazgató asszonnyal folytatott videóbeszélgetésként rögzítettünk.
Ha tetszett, kérjük osszák meg, hogy minél többekhez eljuthasson. Köszönjük!
Reméljük, hogy hamarosan személyesen is találkozhatunk Önökkel!
Pelle Péter kollégánktól búcsúzunk
Minden intézmény életében eljön az a megrendítő pillanat, amikor munkatársától kell búcsúznia. Nyugdíjba vonult kollégáink közül szomorúságunkra többen is eltávoztak már földi világunkból, most azonban aktív korban lévő munkatársunk lépett be az Örökkévalóságba.
Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva jelentjük, hogy Pelle Péter kollégánk 2020. április 27-én, életének 59. évében türelemmel viselt hosszú, súlyos betegségben elhunyt.
Péter az 1994. december 1-jén indult intézményünkben kezdetektől dolgozott. Nem csupán a portaszolgálatot látta el hűséggel, odaadással, hanem tanult szakmáját művelve gyakorta festette, csinosította is termeinket.
Kedves Péter! Szeretettel emlékezünk Rád, imáinkban hordozunk Téged és ittmaradott szeretteidet. Isten Veled! Odafönn találkozunk!
