Sok magyar emberrel, másokkal világszerte, szívünkbe zártuk az 1935-ben fiatalon elhunyt Kaszap Istvánt, aki még a 20. születésnapját sem érhette meg. Rövid életében mégis olyan céltudatosságról és elkötelezettségről tett tanúságot, ami példa sok útkereső fiatal és mások számára.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napján született. Azon a napon, amikor Mária „igent” mondott az Isten hívó szavára.  Kaszap István a székesfehérvári ciszterci gimnázium csíntalan diákja, a lelkes cserkész, a magát eminens tanulóvá felküzdő nagydiák, a melegszívű barát, az ifjúsági tornászbajnok, az életét nagylelkűen Jézus követésének szentelő jezsuita rendújonc, a súlyos betegség szenvedésének kohójában Istennel csodálatosan egybeforró fiatalember alakja, ma is épp olyan aktuális és vonzó, mint több évtizeddel ezelőtt.

Jó szemlélni Kaszap István életét, aki igent tudott mondani mindenre, az életre, a sportra, a papi szolgálat hívására – ami nem valósulhatott meg -, de igent tudott mondani a szenvedésekre, a keresztre.  Mert megértette, mekkora veszteség nemet mondani Istennek, és megértette azt is, hogy nem a siker és a gazdagság, a pénz, a nyereség az élet értelme  hanem az, amikor életünk igenné válik Isten számára  Mert minden embernek döntenie kell, hogy Isten mellé áll, vagy helyette mást tisztelve, neki hátat fordítva éli le életét.

Kaszap tanúsága mutatja meg nekünk, mi történik az emberrel, ha van célja, ha megtörténik a meghívása, és ez életének mozgató erejévé válik. Mit jelent meghallani, befogadni és életté váltani Isten szavát. A sportbajnok Kaszap elköteleződésének lényegi része volt, hogy el kellett engednie azt, ami a legfontosabb volt számára, az egészségét. Pedig de nagy tervei voltak. Ahogy tanárai mondták „erre a fiatal emberre nagy jövő vár” A mi életünkben is el kell tudnunk engedni  néha álmainkat, azt, amit jónak vélünk. Isten ugyanis a lemondásokon keresztül is vezet, megmutatja, merre menjünk.

Kaszap sokat elmélkedett Jézus szenvedéseiről, s a bűnösökért engesztelő áldozatul ajánlotta fel magát. Fiatalon komoly betegség tört ki rajta, melyet hősiesen viselt. A legsúlyosabb fájdalmak közt is tudott naponta Te-Deumot mondani; és találta meg rövid élete értelmét és célját: „Szeretettel, szenvedéssel szolgálni a szeretet Székhelyét, Jézus Szentséges Szívét.”  Az átlagos fiatalból érett gondolkodású, elmélyült hitű, roppant fegyelemmel rendelkező, szemlélődő misztikussá vált. Személye emberközeliségéből, „mindennapiságából” fakadóan ma is nagyon népszerű. Tisztasága, jelleme, türelme minden fiatal számára igazi példakép lehet. Székesfehérvári sírjánál bármikor járunk, mindig vannak imádkozó, elmélyült, csendes látogatók. A rövid, de Isten előtt tartalmas élete rászolgálna arra,  hogy boldogok sorában köszönthessük. Szeretettel, szenvedéssel akarta szolgálni Jézust. Ezért életének végnapja, mint maga írta halála előtt néhány perccel: „Mennyei születésnap”.

Kaszap István kultuszát maguk a hívek tartják fenn, hisz kevesen vannak, akik személyes emlékek alapján ne emlékeznének rá.  Róla, Isten tiszteletreméltó szolgájáról, megindító olvasni a tanúságtételeket, amelyek a világ minden tájáról érkeznek. Az emberek ma is bíznak Kaszap István közbenjárásában.
Kérjük az irgalmas és emberszerető Istent, ajándékozzon a mai ifjúság számára új példaképet Kaszap István személyében; adja, hogy mihamarabb a magyar boldogok sorában tisztelhessük őt.

Kaszap István