Fogadják szeretettel a Maria de Faykod “Jézus kínszenvedésétől a feltámadásig” című 2016-ban intézményünkben megrendezett kiállításának képeiből készült összeállítást és a hozzá kapcsolódó keresztúti elmélkedést.

A napokban belépünk a világ legszentebb s legfontosabb történésébe, az Úr szenvedésébe, és alázatosan, bánatosan, mély részvéttel kísérjük az Urat. Öltözzünk érzelmeibe és hasonuljunk hozzá! – olvashatjuk Prohászka Ottokár Elmélkedései című könyvben. Mi a kereszt? A kereszt Krisztus küldetésének jele és eszköze, ami által az emberi lét végső és legsötétebb pontján is megmutatta Isten szeretetének fényét.  Átéljük Isten Fia földi életének utolsó óráit, eseményeit. Majd a diadalát, a feltámadást, a kereszténység értelmét és lényegét.  Jézus drámáját figyelhetjük meg, aki „keresztjét hordozva kiment a Koponyák helyére, amit héberül Golgotának hívtak” (Jn 19,17). A keresztet szemlélve a teljes Szentháromság szeretetét szemlélhetjük: az Atyát, aki úgy szereti a világot, hogy elküldi egyszülött Fiát; a Fiút, aki nem okosakat akart mondani, hanem önmagát akarta belemondani a sötét, Istentől elhagyatottnak tűnt élethelyzetekbe; s a Lelket, aki a szenvedő Krisztust az Atyához kötötte, hiszen Ő Lélekben kiáltott fel, és az Atyának lehelte ki a Lelkét. Meggyőződésem, hogy Isten Fiának keresztútja nem a vesztőhely egyszerű megközelítése volt. Krisztus szenvedésével és halálával is kinyilatkoztatja nekünk Isten és az ember igazságát Mit jelent részesedni Krisztus keresztjében? Jelenti annak a szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, melyet Krisztus keresztje rejt magában. Jelenti a saját keresztünk fölismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti a saját keresztünk vállunkra vételét, s menni mindig e szeretet erejében… Menni végig az életen, követvén Őt, aki „alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül” (Zsid 1.) A kereszt a szentháromságos szeretet fája: minden szenvedő tegye maga elé a keresztet, tegye félre nehéz érzelmeit és túl földies gondolatait, s hihetetlen nyugalmat fog érezni.  A kereszthez szokott szem többet lát. Ez nem egyszerűen emberi érdem, teljesítmény – valahogy nagypéntek óta más lett a szenvedés: Isten közelebb hajol a nyomorult élethelyzetekhez. Nem erőlteti magát senkire, lehet ilyenkor is istentelenül viselkedni – de aki egy kicsit kinyitja a transzcendens szemét, az többet lát. A kereszt nem más, mint a nyomorultságunkhoz közel hajló Isten útja. Adja Isten hogy felfedezhessük azt hogy a a kereszt cipelésével és  a szenvedés által  meg nyíljon  a szemünk  a világ jobb látására. Mert a szenvedés, a kereszt viselése titok, olyan titok  mint maga az Isten is az.

Keresztúti elmélkedés Maria de Faykod 2016-os kiállításának képeivel