Tudósítások
Écsy Gábor korábbi országos karitászigazgató kapta az idei Szent István-díjat
Ünnepélyes keretek között, hagyományosan a Székesfehérvári Királyi Napok keretében adták át kedden az Államalapító Szent István Emlékérmet és Díjat. Városunk legrangosabb civil elismerését idén Écsy Gábor atya, a Katolikus Karitász korábbi országos igazgatója vehette át, akinek a szociális gondoskodás terén végzett tevékenysége városunkban és országosan is kimagasló és példaértékű.
A nívós eseményen dr. Herczegh Anita, a Regőczi Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete méltatta a kitüntetett munkásságát.
A magánszemélyek által 2004-ben alapított Szent István Emlékérmet és Díjat minden évben olyan személyiségnek ítélik oda, akinek munkásságához, szakmai életútjához, emberi hozzáállásához mindenkor Szent István öröksége szolgált iránymutatásul, a Szent István-i keresztény értékrendnek megfelelő életet élt, és ennek szellemében kiemelkedő tevékenységet végzett. Váltott jelleggel egyik évben egy Székesfehérvárhoz szorosan kötődő, másik évben egy országosan ismert és munkásságát tekintve jelentőségű személyiség kapja.
A 2026-os díjátadó ünnepséget a Hungarikum együttes dala nyitotta, ezután Kulkov Szonja, a Szent Imre Gimnázium és Általános Iskola diákja szavalta el József Attila: Tanítások című versének részletét, majd Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke, az Államalapító Szent István Érdemrend és Díj Alapítvány kuratóriumának elnöke tolmácsolta ünnepi gondolatait. „Az emberi élet törvénye örök. Változnak a körülmények, de az ember mindig ember marad!” – fogalmazott, majd utalt Szent István királyra, aki intelmeivel mutatott utat fia számára a helyes életről és viselkedésről. Az államalapító szavai ma is elénk rajzolnak egy példát, egy magatartást és egy embert, aki tiszteli, megbecsüli a másikat, és aki próbálja a szeretet Krisztus által rendelt országát megvalósítani. Ez az evangéliumi értékrend, melyet a magyaroknak követniük kell, és mindazoknak, akik szeretnének üdvösséget, békét elérni itt a földön, majd eljutni az örök boldogságba.
„A Katolikus Karitász élen jár ennek a küldetésnek a teljesítésében, amikor lehajol az elesettekhez, fölkarolja a gyengéket. (…) Példát mutat mindnyájunknak, hogy a magunk módján, a magunk körülményei között próbáljuk meg Szent István intelmeit megtartani, azokat életünk parancsává tenni és Krisztust követni!” – fogalmazott a megyés püspök.
Az Alapítvány kuratóriumának döntését hagyományosan dr. Csurgai Horváth József kuratóriumi tag, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója jelentette be. Mint mondta, az Alapítvány működése több mint két évtizedes múltra tekint vissza, ez idő alatt sokféle életpálya, életút nyert elismerést. Idén Écsy Gábor atya, pápai káplán, a Katolikus Karitász korábbi igazgatója számára ítélték oda a díjat.
Écsy Gábort 41 éve szentelték pappá Esztergomban. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye karitászigazgatói feladatait 1997 és 2018 között látta el, és 2008-ban lett a Katolikus Karitász országos igazgatója. Humanitárius vezetői feladatai mellett plébánosként is mindig figyelmet fordított a rábízott közösségekre, magyarságtudata és hazaszeretete példaértékű. Lelkipásztori munkáját sokan templomépítő papi szolgálatként is jellemzik, hiszen ahol szolgált, ott a templomot és a közösséget egyaránt építette. Országos igazgatói szolgálata alatt a Katolikus Karitász jelentősen megerősödött, szervezeti felépítése, munkatársainak létszáma és feladatköre kibővült. Écsy Gábor nevéhez köthető számos támogatói program, adománygyűjtő kampány és ünnepi ajándékozási akció. A humanitárius feladatok szervezése és irányítása mellett Écsy Gábor szinte minden alkalommal személyesen is részt vett a krízishelyzetek elhárítását segítő munkában. Személyes jelenlétével, fizikai munkabírásával példát állított és reményt, vigaszt nyújtott a rászorulók és a károsultak számára. Különösen szívén viseli a határon túli magyar rászorulók megsegítését. Életútját és áldozatos munkásságát az elmúlt években több kiemelkedő díjjal ismerték el.
A kitüntetett munkásságát dr. Herczegh Anita, a Regőczi Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete méltatta. „Écsy Gábor atyát úgy ismerem, mint aki pontosan tudja, hogy földön és égen a legnagyobb célok felé a legapróbb lépések vezetnek. Hogy aki a kicsiben hű, a nagyban is hű. Hogy a legfontosabb csodákat a mindennapokban, a találkozásokban, egy-egy felénk forduló arcban, a segítségnyújtásban kell keresni. Vagyis végső soron mindig a caritas-ban: az őszinte emberszeretetben. Gyanítom, ezért lett lelkipásztor. Mégpedig olyan elkötelezett, akiről Ferenc pápa – egyik kedvenc szavával – azt mondhatnánk: „bárányszagú”. Aki nem küldi a segítséget, hanem elviszi, odaviszi. A nyáj ismeri a hangját és hallgat a szavára.” – hangzott el a laudációban. Dr. Herczegh Anita méltatta a díjazott templom- és közösségépítő, plébániai szolgálatát, szociális munkáját és mindazon törekvéseket, melyek nyomán az elmúlt években megújították a magyarországi Katolikus Karitász szemléletét és gyakorlatát. Számos jószolgálati feladat, táboroztatás, missziós program megvalósításában dolgoztak együtt. „Gábor atya teherbírása végtelen, bizakodása ragadós, humora gyógyító, reménye hiteles, bátorítása vigasztaló, lelkiereje és gyakorlatiassága mintha soha ki nem fogyna. (…) A nehézségekben, a kihívásban is magabiztosan mozgó, igazi égi-földi küldetésű ember.” – fogalmazott dr. Herczegh Anita.
A folytatásban hagyományosan levetítettek egy kisfilmet Écsy Gábor életútjáról és munkásságáról, majd ő maga is köszöntötte a díjátadó vendégeit. „Így könnyű! Könnyű, ha a Jóisten valakit a tenyerén hordoz!” – fogalmazott, majd köszöntet mondott Spányi Antal paptársi és püspök-vezetői támogatásáért, munkatársai elkötelezettségéért, a sok ezer önkéntes önzetlen munkájáért a plébániákon, továbbá a támogatók – többek között dr. Cser-Palkovics András polgármester és Karsai Béla – segítségnyújtásáért. „Ezt a díjat a sok ezer önkéntes és támogató nevében vettem át, velük osztom meg az örömöt és feléjük küldöm az elismerő szavakat és köszönetet!” – zárta gondolatait a díjazott.
Az ünnepségen részt vett dr. Cser-Palkovics András polgármester, jelen voltak a város alpolgármesterei, a megye és a város tisztségviselői, az egyházi intézmények, a közintézmények, a rendvédelmi szervek, a társadalmi szervezetek vezetői és képviselői, az Országos Katolikus Karitász munkatársai és a Szent István-díj korábbi díjazottjai.
Forrás: szekesfehervar.hu – Havasi Tímea
Fotó: Simon Erika
Ami igazi érték, az megmarad
Emlékszoba nyílt Sobor Antal tanár, író, alkotóművész tiszteletére a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban
Bensőséges ünnepség keretében adták át augusztus 11-én a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban Sobor Antal emlékszobáját. A tudós tanár, íróként és festőként is meghatározó alakjává vált a város kulturális életének. Évtizedeken át tanított, miközben irodalmi és képzőművészeti munkásságával is maradandót alkotott. Az ünnepség végén az emlékezők megkoszorúzták a művelődési ház udvarán található Sobor Antal emlékplakettet.
Sobor Antal személye szorosan kapcsolódott a városhoz, azon belül a művelődési ház mindennapi életéhez. – kezdte az ünnepséget megnyitó beszédét Jakubek Tiborné, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház igazgatója majd így folytatta: „Miért tartottuk fontosnak azt, hogy ez az emlékszoba itt ebben az intézményben megvalósuljon? Azért, mert Sobor Tóni bácsi ennek az intézménynek mindennapos vendége volt. Mint kultúrember, mint tanárember, mint művész ember, mint jó barát. Nagyon-nagyon sok emlék kötődik hozzá személyesen is és az intézménynek is. Sok olyan rendezvényhez kötődik, amelyhez mi is nagy szeretettel és őszinte szívvel, örömmel emlékezünk rá vissza.” – mondta az igazgatóasszony és bejelentette, hogy az egykori műhelyszobába várják a további relikviákat mindazoktól, akik szívesen ajándékozzák azokat, az életmű megőrzéséért.
Megható szavakkal emlékezett vissza Sobor Antalra Spányi Antal megyés püspök is, aki köszöntőjében méltatta a szerény, becsületes, a másikra mindig odafigyelő, sokoldalú tehetséggel megáldott embert. „Ott volt életében a hit, az erkölcs, amely nem felvett, külsőleg magára aggatott jelmez volt, hanem a lelkéből fakadt. Fontos volt számára a család és hazaszeretet, amely magától értetődik a köreinkben. Sajnos látjuk, hogy a világ alakulásában és változásában ezt már újra bizonygatni kell és a család értékét újra meg újra elő kell hozni és beszélni kell róla új nemzedékeknek. És a hazaszeretet, amelyről ma sokan beszélnek, de nem tudják, hogy ez szolgálatot jelent és hogy hozzátartozik a másik ember tisztelete, megbecsülése, elismerése. Ezért fontos nekünk Sobor Antal tanár úr példája, aki ezeket az értékeket, erényeket mindvégig képviselte. … Mindig jó volt vele találkozni a városban, vagy egy alkalmon, amikor barátként tudtunk beszélgetni, akár egy közösségben. Ezek az életnek kiemelt, fénylő ajándékpercei voltak. Olyan ajándékpercek, amelyekre jó visszagondolni, amelyek szépek voltak, amelyekben megerősödött az ember. Mert ami igazi érték, ami megmarad.” – fogalmazott a püspök.
Sebők Melinda irodalomtörténész, a Vörösmarty Társaság elnöke emlékező beszédében azt hangsúlyozta, hogy Sobor Antal irodalmi munkásságának elismerése máig nem kapta meg az őt megillető helyet. Éppen ezért kötelessége Székesfehérvárnak, hogy életművéről megemlékezzen és ne engedje feledni azt. „A Vörösmarty Társaság kötelességének érzi Sobor Antalról megemlékezni, és engedjék meg, hogy egy ambivalens kijelentéssel kezdjem a mondandómat. Annak ellenére, hogy Sobor Antal életében elég sok országos folyóiratban, országos rangú intézetben volt jelen, sőt József Attila-díjjal is jutalmazták, a mai irodalmi kánonból, azonban kiszorulni látszik. Az első igazán nagy kiemelkedő sikere 1961-ben volt, mikor Kortárs folyóirat közölte az Éjjel hazamennek a katonák című operáját, amely a doni katasztrófa emlékét idézi meg. Ez mai napig az egyik legtöbbször idézett, legismertebb vagy az egyik legismertebb műve. Mindemellett az Élet és Irodalom hasábjain is megjelentek grafikái, sőt Napló bejegyzéséből is tudjuk, hogy az 1960-as években még a Jelenkorban is megjelent. És örömmel emlékezett vissza, hogy olyan nagyokkal jelenhetett meg együtt, mint Weöres Sándor, Fodor András, Pilinszky János, Nagy László, Kodolányi János.” – méltatta őt Sebők Melinda, ki örömhírrel is szolgált a jelenlevőknek, miszerint a Vár folyóirat következő száma Sobor Antal és Román Károly kettős portréját fogja bemutatni.
Dr. Bakonyi István irodalomtörténész arra emlékeztetett, hogy Sobor Antal írásművészetében hangsúlyosan megnyilvánul a műfaji gazdagság. Székesfehérvárnak, a Vörösmarty Társaságnak és a Csoóri Társaságnak egyaránt kötelessége, hogy jövőben többet tegyen az író életművének megismertetéséért. „Vannak írók, akik különös erővel tartoznak egy városhoz, egy tájhoz, egy európai régióhoz. Úgy hoznak létre egyetemes értékű műveket, hogy közben el sem tudják képzelni, hogy máshol éljenek. Fehérvárnak is vannak ilyen írói költői. Nagyjából egy időben kötődtek a királyi városhoz Takács Imre, Kalász Márton és Sobor Antal. Közülük talán Sobor az, akinek személyes sorsában és írásaiban is folyamatosan érzékelhető ez a vonzódás.” – fogalmazott Bakonyi István és hozzátette; egy rendkívül szerény ember tudatosan épülő pályájának lehetünk tanúi. A Hosszú háború és a Perelj Uram című regényekkel a magasságig vezetett ez az út, s közben más regények és novelláskönyvek jelezték, hogy kiváló tehetségű alkotóról van szó, aki szerves része Székesfehérvár kulturális és irodalmi életének. „Amikor a Perelj Uramról beszélünk, el szoktam mondani, hogy az irodalmi művek ritkán befolyásolják a valóságot. Szerintem ezzel a kisregénnyel ez megtörtént. Ugyanis Csákberényben Manszbarth Antal katolikus plébános és Szikszai János református lelkész, a két mártír lelkész, illetve papnak a kultusza akkor kezdődött el igazából, amikor ez a regény megjelent.”
A család képviseletében Hajdu Csaba, Sobor Antal veje és hagyatékának gondozója emlékezett meg és elmondta Sobor Antal festőként éppen olyan volt, mint íróként: egyedi és egyetemes. Megköszönte Jakubek Tiborné igazgatónőnek és Spányi Antal püspöknek, hogy Sobor Antal egykori műterme emlékszobaként fogadja a továbbiakban a tisztelőket. „Sobor élete utolsó évtizedeiben festett, miután felhagyott a regény és novellaírással. Illetve művészi tevékenységét tekintve visszatért a festészethez. Mert festőként éppen olyan volt, mint íróként. Egyedi, összetéveszthetetlen és mondanivalójában ahogy már itt is elhangzott egyszerre lokális és egyetemes. … Ugyanolyan rendszeresen, kitartó eltökéltséggel festette ebben a műteremben a képeit, mint amilyen műgonddal korábban létrehozta írásait. … Ha élete utolsó éveiben valaki találkozni szeretett volna vele, az leginkább inkább itt tehette meg, ebben a műteremben. A 2004 és 2007 között keletkezett Naplójában, így írt erről: hetedik éve már, hogy befogadott a Szent István Ház, kaptam egy világos szobát, amely korábban Filep Sanyié, a jeles festőművészé volt. Reggeltől estig festhetek hát a kedvemre, úgy járok el a háztól reggelente, mint hivatalnok a hivatalába, vagy tanár az iskolába.” – emlékezett vissza beszédében Hajdu Csaba.
Majd a felszólalók sorát Sobor Antal özvegye, Márta néni zárta, aki köszönetét fejezte ki a támogatásért, melynek nyomán az emlékszoba megszülethetett.
Az eseményen részt vett Bobory Zoltán a művelődési ház korábbi igazgatója, valamint számos barát, ismerős, tanítvány.
A Sobor Antal egykori műterméből kialakított helyiségben a köztiszteletben álló alkotóról készült fotók másolatai, újságcikkek, irodalmi művek, festmények és személyes tárgyak kaptak helyet, amelyek alkotótevékenységhez használt.
Berta Kata
Fotó: Simon Erika
Életút, küldetés, élő örökség – megnyílt a Kallós 100 vándor tablókiállítás Székesfehérváron
A 100 éve született Kallós Zoltán kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutatóra, népzenegyűjtőre, a Nemzet Művészére emlékezik Székesfehérvár városa. A Kallós 100 programsorozat keretében pénteken a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban nyitották meg azt a tematikus tablókiállítást, amely bemutatja az emblematikus alkotó életművét.
A hagyatékot gondozó Kallós Zoltán Alapítvány és az erdélyi Válaszúton található Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményt is bemutatja a tárlat.
Idén márciusban vette kezdetét a Kallós 100 Emlékév, mellyel az 1926-ban az erdélyi Válaszúton született Kallós Zoltánra emlékeznek szerte a Kárpát-medencében. Az erdélyi magyar népzene és népi kultúra emblematikus személyiségét szoros szálak fűzték Székesfehérvárhoz, 2016-ban a 90. születésnapja alkalmából megkapta a Székesfehérvár Tiszteletbeli Polgára címet is.
A többrészes városi emlékező programsorozatnak a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház ad otthont, melynek Szent Korona Galériájában pénteken délután nyitották meg a Kallós 100 tablókiállítást. Az emlékév központi elemének tekintett vándortárlat ez év március 24-én indult útjára Budapestről, a Művészetek Palotájában tartott gálaesten.
A kiállítás három egymásra épülő, mégis önállóan is értelmezhető tematikai egységből áll, amelyek egymást erősítve adnak képet a Kallós-i értékláncolatról, a magyar identitás megőrzésének egyik meghatározó pilléréről.
Az első rész Kallós Zoltán életét és munkásságát mutatja be, áttekintést ad a népzenekutató és -gyűjtő életútjáról, terepmunkáiról, pedagógiai tevékenységéről, valamint arról a szemléletről, elhivatottságról és következetességről, amely egész életművét áthatotta viszontagságos társadalmi és politikai körülmények között is. A második egység az erdélyi Válaszúton található Kallós Gyűjteményt állítja a középpontba és mutatja be a néprajzi gyűjtések jelentőségét, földrajzi és kulturális sokszínűségét, valamint azt a páratlan szellemi és tárgyi örökséget, amely a magyar népi kultúra egyik legfontosabb forrásává vált. A harmadik fejezetben a Kallós-hagyatékot őrző Kallós Zoltán Alapítványt ismerhetjük meg, fókuszálva a jelenre és a jövőre: ismerteti az alapítvány oktatási, közművelődési és közösségszervező tevékenységeit, valamint azt a szerepet, amelyet a hagyaték élővé tételében, továbbadásában és a fiatal generációk megszólításában betölt.
A megnyitó ünnepségen a Szent István Hitoktatási és Művelődési ház igazgatója, Jakubek Tiborné üdvözölte a vendéget, akik egyperces csenddel emlékeztek a közelmúltban elhunyt Sebő Ferenc Kossuth-díjas előadóművészre és zenetudósra.
Városunk nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester emlékezett meg Kallós Zoltánról, aki második otthonának tekintette Székesfehérvárt, ahol igaz barátokra, kapcsolatokra, őt tisztelő, szerető és befogadó családokra talált. A városnak sikerült megtartania azt a korábbi években tett ígéretét, hogy nem feledi Zoli bácsi emlékét – és ez fehérvári embereknek, civil közösségeknek is köszönhető. „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk.” – idézte a városvezető Kallós Zoltán klasszikus mondatát, felhívva a figyelmet arra, hogy a jövőben is van tennivalónk és felelősségünk.
„Kallós Zoltán neve sokak számára a népdalhoz, a néptánchoz, a gyűjtésekhez kapcsolódik, de számunkra, akik ismerték, tudják, hogy ő sokkal több volt: tanító, barát, példamutató ember, aki egész életével azt képviselte, hogy a hagyomány nem a múlt része, hanem élő valóság!” – fogalmazott köszöntőjében Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke. Mint mondta, Kallós Zoltán faluról falura járt – sokszor nehéz körülmények között –, hogy megörökítse azt a tudást, amely nem a könyvekben él, hanem az emberekben, az ő táncaikban és történeteikben. Kapcsolatokat épített, olyan hidakat, melyek ma is összekötnek bennünket. Ezt az utat mutatja be a kiállítás a kezdetektől a gyűjtéseken át a megszületett művekig, a válaszúti gyűjteményig és mindazt, ami abből kinőtt.
A Kallós Zoltán Baráti Kör és a Pesovár Ferenc Alapítvány üzenetét dr. Altorjay András fogalmazta meg. Távollétében Illyés Endre, a Magyarországi Kallós Zoltán Alapítvány és a Pesovár Ferenc Alapítvány kuratóriumi tagja olvasta fel a személyes hangvételű gondolatokat, melyek megidézték az 1970-es években történt első találkozást és a következő esztendők megannyi erdélyi, mezőségi, válaszúti és székesfehérvári emlékét. „Egész életében szorgalmasan dolgozott, összegyűjtött mindent, amivel életében találkozott, és hűséges maradt Erdélyhez. Fantasztikus memóriával megáldott ember volt, aki nemcsak az általa gyűjtött szövegeket tudta, hanem azok variánsait is. Füle volt a zenéhez, szeme a tánchoz, a szőttesekhez és érzéke az emberekhez, kicsikhez és idősekhez egyaránt!” – hangzott Illyés Endre beszédében.
„A Kallós Zoltánnal való találkozás nyomot hagyott az emberekben, alakított, gazdagított, tanított, utat mutatott, példát adott a szerénységre, a magyarság szolgálatára!” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Spányi Antal megyés püspök. Szavai szerint Kallós Zoltánnak hivatása volt a nemzet szolgálata, életét, idejét és erejét nem sajnálta, mert számára ez szent dolog volt. Odaadott élet volt az övé a magyar nemzet lelkének, alkotóerejének bemutatására. Sokaknak az ő gyűjtése által tárul fel igazán, hogy kik vagyunk, mit hordozunk és mi az örökségünk!
A kiállítás a következő hetekben a Szent István Művelődési Ház nyitvatartási idejében látogatható.
A Kallós 100 Emlékév programjai még ebben a hónapban folytatódnak. Május 14-én, csütörtökön 17.00 órakor „…hogy Szívednek ne legyen nehéz…” címmel címmel, a Kallós Zoltán, Németh István és Papp Ágnes szerkesztésében megjelenő Gyimesi daloskönyv I. kötetét mutatják be. A hiánypótló népzenei kiadvány a gyimesi csángó magyarok keserveseit és balladáit dolgozza fel.
Május 22-én, pénteken 17.00 órakor a Válaszúti hegy aljába’ című, 2015-ben készült portréfilm bemutatójára kerül sor. Az alkotásban maga Kallós Zoltán mesél az életútjáról, a gyűjtőmunkája, mentőtevékenysége során átélt nehézségeiről, élményeiről. A film bemutatja a Kallós-életművet, bepillantást enged emberi sorsokba és Kallós Zoltánnak a szülőfaluja iránti mély szeretetébe. A filmben megszólal többek között az április 27-én elhunyt Sebő Ferenc dalszerző-énekes, a táncházmozgalom megalapítója is.
Szöveg: Havasi Tímea
Fotó: Simon Erika
Székesfehérvár Városportál – Életút, küldetés, élő örökség – megnyílt a Kallós 100 vándor tablókiállítás Székesfehérváronhttps://www.szekesfehervar.hu/eletut-kuldetes-elo-orokseg-megnyilt-a-kallos-100-vandor-tablokiallitas-szekesfehervaron?
A Szent István Emlékérem és Díj átadása
Értékmentő és -teremtő tevékenységükért a fehérvárcsurgói kastélyt felvirágoztató és európai kulturális központtá „varázsoló” gróf Károlyi György és felesége, Károlyi Angelica vehette át kedden az immár huszonkettedik alkalommal átadott Szent István Emlékérmet és Díjat. A házaspárt Fejérdy Tamás építészmérnök, a régi barát méltatta, az elismerést pedig Spányi Antal megyés püspök adta át.
Az ünnepség kezdetén Homor Zsuzsanna zongoraművésznő Chopin Fisz-dúr impromptu Op.36 és Liszt La leggierezza koncertetüdjét adta elő, majd a Himnusz eléneklését követően Spányi Antal megyés püspök osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel.
„Felelősek vagyunk egymásért! Ránk van bízva egy ezeréves történelem, egy ország, ahol élnünk és halnunk kell. Valahogyan észrevétlenül megtanultuk mindezt. Ám mostanság azt látjuk, hogy ezeknek az értékeknek a hiányában ’nagyon jól’ megvannak a felnövekvő nemzedékek, a társadalom valamiféleképpen üzemel. Ám úgy tűnik, nem számít, hol a hazám, csak az, hol tudok több pénzt keresni… Ebben a helyzetben jött létre a díj, ami a Szent István-i értékrendet próbálja odaállítani a ma embere elé. Szent István példakép, örök tanító minden igaz magyarnak, s ha képesek vagyunk ezeket az értékeket az utánunk jövőknek felmutatni, akkor Szent István nyomában teljesítettük a magunk feladatát! Szívből kívánom, hogy a magyarságnak sikerüljön ezt az értékrendet megtalálni, s jobbá tenni az ország és az egész magyarság sorsát.” – fogalmazott a megyés püspök.
A magánszemélyek által 2004-ben alapított Szent István Emlékérmet és Díjat minden évben olyan személyiség kaphatja, akinek munkásságához, szakmai életútjához, emberi hozzáállásához mindenkor Szent István öröksége szolgált iránymutatásul, és ennek szellemében kiemelkedő tevékenységet végez. Idén – amint Csurgai Horváth József kuratóriumi tag ismertette – a grémium egyhangú döntéssel Károlyi Györgynek és Károlyi Angelicának ítélte oda az elismerést. A kitüntetést Spányi Antal, az alapítvány elnöke adta át a házaspárnak, akiknek az alapítvány tagjai, dr. Radetzky Jenő, dr. Karsai Béla, dr. Vizi László Tamás és Csurgai Horváth József is gratulált, majd a régi barát, Fejérdy Tamás építészmérnök tartotta meg laudációját.
„Különleges és egyben felemelő döntés született a 2025. évi díjazott Károlyi György gróf és felesége, Angelica kiválasztásával! Habár két személyről van szó, mégsem nyelvtani tévedés a ’díjazott’, így egyes számban, mert ők ketten valóban EGY, pontosan úgy, ahogyan azt a házasságról a Szentírás tanítja. Ez az egység megnyilvánul mindabban, amit tettek és tesznek.” – mondta Fejérdy Tamás, hozzátéve, hogy a jelenlévők valószínűleg mindannyian jól ismerik azt a helyszínt és azt a csodát, amelynek központi helye a fehérvárcsurgói Károlyi Kastély, annak Károlyi György és Angelica által elkezdett, kibontakoztatott és kiviruló újjászületése, folyamatos működtetése.
A méltatásban elhangzott, Károlyi György a családjával egészen kicsi gyermekként a II. világháború után elhagyni kényszerült Magyarországot, és Franciaországban, Párizsban nőtt fel. „A Károlyi család Magyarországot ugyan elhagyta, de a magyarságát nem. Hogy ezt a hűséget sem az idő, sem a távolság nem tudta elhalványítani, annak ékes bizonyítéka a fehérvárcsurgói kastély, amely Károlyi György családjáé volt, és amely az államosítás (és kifosztás) után a kommunista időszakban a méltatlan használatok folytán végül teljesen leromlott.” – adott gyors történeti áttekintést az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, aki a 80-as évek közepétől az Országos Műemléki Hivatalban dolgozott, s az akkor elindított, kastélyok hasznosítását célzó program egyik felelőse volt. Így találkozott 1986-ban először Károlyi Györggyel, majd Angelicával, akik nem azt nézték, mennyire nehéz vagy éppen reménytelen a kastély sorsa, hanem szerényen, de nagyon határozottan vállalták, hogy az épületet megmentik.
„A Károlyi György és Angelica által elvállalt és elvégzett munka messze túlmutat a fehérvárcsurgói, a Fejér vármegyei, de még a magyarországi határokon is. Az egész folyamatban jelen voltak és vannak a nemzetközi kapcsolatok, és a tartalma révén valóban európai kulturális központtá vált ez a kastélyegyüttes. Sokat elmond a Károlyi házaspár szellemi, lelki irányultságáról, hogy a kastély helyreállításának egyik legelső eleme éppen a kápolna vallási és kulturális használatának lehetővé tétele volt. Károlyi György és Angelica elkötelezett és fáradhatatlan munkával valósítják meg azt a kapcsolatot, amely elhozza ide Európát, a világot – és teszik láthatóvá, ismertté a magyar értékeket a külföldiek számára is. Felbecsülhetetlen érték mindaz, amit ennek érvényesítése érdekében ők tesznek – a hit, remény, szeretet hármasságának szilárd alapján állva.” – jelentette ki Fejérdy Tamás.
A méltatást követően az ünnepség résztvevői a Károlyi családról nézhettek meg egy kisfilmet, majd egy különleges eseményre került sor: a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár gyűjteménye megőrizte a gróf Károlyi család 1789 és 1936 közötti levelezését a mindenkori püspökökkel. Ennek a levelezésnek a másolatait Spányi Antal megyés püspök adta át az ünnepelteknek, reményét kifejezve, hogy a dokumentumok további adalékokkal szolgálnak a család történetéhez.
„Nem nagyon lett volna mit mondanom, és nem tudtam volna megindokolni a díj odaítélést, ha a feleségem nem lett volna nap mint nap mellettem, néha mögöttem mindabban, amit az elmúlt évtizedekben Fehérvárcsurgón és Magyarországon tettünk! Hiszen a kastély színvilága, akár a legkisebb részletek, vagy a nagy kulturális és egyéb programok kitalálása, megszervezése mind az ő érdeme! Angelica nélkül nem sokra jutottam volna, mert hiányzott volna a női érzékenység, amely nélkül a család nem létezik.” – mondta meghatódva gróf Károlyi György, aki háláját fejezte ki az alapítványnak, hogy felismerték a csapatmunkát. Károlyi György megemlékezett nagyapjáról, Károlyi Józsefről is, aki egyszerre volt a vármegye és Székesfehérvár főispánja, s fiához írt végrendeletében visszaköszön Szent István szellemisége. „A sorscsapások a megváltozott világban és az emigrációban nem kimélték édesapámat. Ám jöttek a csodák, a rendszerváltozással Magyarország megnyílt előttünk. Három szóval tudom kifejezni azt a csodát, ami velünk, az életünkkel megtörtént: Ki hitte volna? Köszönet ezért a Jóistennek!”
A díjátadó ünnepségen részt vett többek között dr. Gógl Árpád, a díj és az alapítvány alapítója, a díj korábbi kitüntetettjei, valamint Vargha Tamás miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő, Törő Gábor országgyűlési képviselő, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András polgármester, Székesfehérvár alpolgármesterei, valamint a vármegyei és városi képviselők, tisztségviselők, az egyházi intézmények, a közintézmények, a rendvédelmi szervek, a társadalmi szervezetek vezetői és képviselői is.
szekesfehervar.hu
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Máger Ágnes kiállításának megnyitója
Megnyílt Máger Ágnes festőművész SzínKép című kiállítása a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház Szent Korona Galériájában. A tárlat jól tükrözi a művésznő alkotói tevékenységét, életpályáját, összefoglalja munkásságát és igazából egész személyiségét. A tárlatot Spányi Antal székesfehérvári püspök nyitotta meg.
A megnyitón Jakubek Tiborné, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház igazgatója, Dr. Martos Gábor művészeti író nyomán a színek és formák nagyszerű varázslójának nevezte az alkotóművészt, aki sosem magának alkotott, hanem mindig a kiállítótermek közönségére koncentrálva akarta megosztani gondolatait, érzéseit. Mint elmondta: egyedi vallásos témájú alkotásai mindegyik figuráján ott van az isteni kegyelem mellett az emberi érzelemvilág is.
Major Gyöngyi a Kortárs Női Reflexiók Fóruma elnökének köszöntőjében azt hangsúlyozta: Máger Ágnes azon kevés kortárs festők közé tartozik, akik egyrészt vállalják művészetükben a nemzeti sorskérdésekkel való foglalkozást, másrészt vállalják hitbéli hovatartozásukat és elkötelezettségüket.
A kiállítást Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke nyitotta meg. Bemutatta Máger Ágnes eddigi pályafutását, a művészt, akihez tematikailag közel áll a bibliai téma, a mitológia, az irodalmi, a zenei identitás és a panteisztikus ihletettségű tájképfestészet is. A művésznőt színekkel virtuózan játszó, álomszerű hangulatot adó alkotóművésznek nevezte, aki nemcsak képviseli a keresztény és a nemzeti értékeket, hanem fontos számára, hogy lelkületét, gondolkodásmódját másoknak is továbbadja.
Dr. Újváry Zsuzsanna, a PPKE mestertanára és a Kortárs Női Reflexiók Fóruma tudományos igazgatója a művésznő kiállított képeit tematikusan négy nagy csoportra osztotta. Szakrális, történelmi, színkép alkotásokra, – amelyek valóban varázslatosak, – illetve az absztrakt művekre, amelyek mögött mély érzelmek húzódnak meg. Az előbbi két csoport inkább narratív jellegű, bár a színek és a koloritás eszközei itt is nagyon fontosak. Kifejezik a művész mondanivalóját, és egyfajta lehetőséget sugallnak a továbbgondolásra.
Máger Ágnes SzínKép kiállítása szeptember 6-ig látogatható a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház Szent Korona Galériájában.
Berta Kata
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Hatvan év a bűvöletében
Április 16-án nyitottuk meg Köpf Jenő faipari mérnök, hobbi faesztergályos kiállítását.
A tárlat nyitva tartását a nagy érdeklődésre való tekintettel május 17-ig meghosszabbítottuk.
Az alkotó, Köpf Jenő így vall önmagáról:
„Az újpesit Faipari Technikumban igazi „békebeli” asztalosmesterek szerettették meg velem a szakmát. A fa illata, tapintása, az anyag formálhatósága egy életre meghatározó élmény volt számomra.
A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem elvégzése után Székesfehérváron megismerkedtem Szigli Laci bácsival, aki igazi mestere volt a szakmának. Örömmel vette kitartó érdeklődésemet és sok olyan fortéllyal ismertetett meg, amit a szakirodalomban sosem találtam volna meg. Nagy becsben tartom a tőle kapott eégi szerszámokat.
Munkám során találkoztam egy budapesti mesterrel, Fuchs Jánossal, aki nagyra értékelte, hogy ilyen elszántan érdeklődöm a faesztergályozás iránt. Olyan fogásokat tanított meg, amit ő még az édesapjától tanult. Sajnos, a szakmai tradíció az ilyen speciális kézműves szakmákban megszakad, és ez ma már visszafordíthatatlan folyamatnak tűnik. Ezért is határoztam el, hogy a magam szerény lehetőségein belül segítek az érdeklődőknek. A hazai amatőr faesztergályosok internetes honlapjain sok érdekes tapasztalatot osztunk meg egymással. Évente szervezünk szakmai találkozót, amikor gyakorlatban segítünk barátainknak. Az itt kiállított tárgyak is bizonyítják, hogy megfelelő szakmai segítséggel meg lehet tanulni a faesztergályozás alapjait, és utána már csak kitartás és gyakorlás-gyakorlás.kísérletezés…
Örömmel osztom meg tapasztalataimat a faesztergályozás iránt érdeklődőkkel. Így alakult ki kedves ismerőseimből egy kis csoport, akik dicséretes kitartással már több éve heti rendszerességgel látogatták az általam szervezett szakköri foglalkozásokat. Egyikük sem faipari végzettségű, de a fa szeretete és a közösen végzett munka igazi baráti társasággá formálta a csapatot.”
A Fehérvár Televízió tudósítása:
https://www.fehervartv.hu/video/index/46280
Örömmel osztjuk meg Rimócziné Pribéli Katalin fotóit, melyeket a megnyitón készített. Köszönjük, hogy hozzájárult képei felhasználásához!
Jókedvvel, bőséggel – Jókaival
Március 22-én, szombaton „Jókedvvel, bőséggel – Jókaival – avagy hány népdala van a magyarnak, hány népdala van Jókainak címmel Móser Zoltán irodalomtörténész előadását hallhattuk. Közreműködtek Berki Lilla és Gubinecz Ákos népdalénekesek, a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és AMI tanárai, valamint tanítványaik, Szebik János és Nagy Róza Kata.
A 200 évvel ezelőtt született, máig a legnépszerűbb magyar regényíró műveiben egész garmadájával találunk dalokat, köztük nagy számban népdalokat. Szendrey Zsigmond szerint egész kis gyűjteményes kötet telne ki a műveibe szőtt népdalokból, amelyeket Gulyás József 1925-ban kezdett összegyűjteni. Száz évvel később a mi feladatunk az volt, hogy megkeressük hozzá a dallamokat is. Mintegy 400 népdal szerepel a regényekben, a színművekben amelyekből nagy munkával mi 128-at tudtunk dallammal, a hozzá való kottákkal megtalálni. Ezekből válogattunk két tucatra valót, amelyeket ezen a délutánon Berki Lilla és Gubinecz Ákos népdalénekes szólaltatott meg.
Életörömök
A Szent Korona Galéria mindig színvonalas kiállításokkal örvendezteti meg a képzőművészeteket kedvelő közönséget, április 4-én Szabó Lajos József festő kiállítása nyílott meg. A tárlatot Lauschmann Ildikó egyedi bútortervező nyitotta meg, akit intézményünk törzsközönsége már ismerhet, hiszen például Klotz Miklós Torockóról szóló fotóalbumának bemutatóját is ő vezette 2023. márciusában.
A Fehérvár TV tudósítása:
https://www.fehervartv.hu/video/index/46187
A Fehérvár magazin tudósítása:
